Dr. Bakay Kornél - A szarmaták régészeti emlékei 3.rész

 Dr. Bakay Kornél: 

A SZARMATÁK RÉGÉSZETI EMLÉKEI 

A szarmata népek szövetségébe a Kr.sz. előtti századoktól beletartozott még a jazig, a roxolán, és az alán.32  Ez a hatalmas politikai és katonai szövetség átfogta egész Eurázsiát a Dontól a Tobo- lig vagy az Oxusig, s mielőtt legyőzték volna a szkítákat, nyilván velük együtt harcoltak s eljutot­tak ők is Elő-Azsiába, s megtelepedtek a Kaukázusban, sőt Bucharában (i.e.130 körül) is (Acsikulak, Bazsigan, Agalükszajka). A szkíták oldalán állottak Kr.sz. előtti 331-330-ban, amikor Nagy Sándor Zopürion nevű hadvezére Szkítiára tört. A szkíták ekkor még erősek, visszaverik nemcsak ezt, de a következő Lüszimachosz-féle támadást is 292-ben. Diodorus közléséből tudjuk, hogy a szarmata-szirákok Ariphamész királyuk vezetésével részt vettek Kr.sz. előtti 310-ben a boszporuszi pártharcokban, tehát már a Kubán vidékén laktak. 33  Hogy  milyen viszony volt közöttük és a krí­mi szkíta királyság között, egyelőre nem tudjuk, noha i.e. 110 táján Szkilurósz szkíta király fia, Pa- lakósz szövetséget kötött a szarmata-roxolánokkal, Mithridatesz hadvezére, Diophantósz ellen. Ké­sőbb a III-IV. századtól az egész Boszporusz szarmata-hun hatalom alatt állt egészen Justinianus császár uralkodásáig (527-565).34

A szauromaták és szarmaták nagyobb arányú mozgását, helye­sebben nyugatabbra költözését minden bizonnyal a Belső- és Közép-Ázsiában végbement nagy vál­tozásokkal magyarázhatjuk, így mindenek előtt a daha-szkíták parthus államának létrejöttével, Korezm megerősödésével és a jüe-csi-tokhárok Szogdianajának kialakulásával. A Kr.sz. előtti máso­dik században (vagy valamivel korábban) a jazig-roxolán-aorsz szövetség - amelyet Diodorus Si­culus sauromataenak mond - legyőzte a Fekete-tenger vidéki szkítákat, majd nemsokára ez a szö­vetséges had Mithridates Eupator Róma-ellenes háborújában is részt vesz. Talán e szövetségbe tar­toztak a szai-k, a szaudorátok és a fiszmaták is. S a Kr.sz. előtti Il.század végén a szarmata-jazigok előrenyomulnak a Búg folyó irányába, majd a Kárpát-medencébe. 

Sztrabón emlékezik meg először a roxolánokról is (i. e. II. század), akik hamarosan a római impérium legelszántabb ellenségei lesz­nek a jazigokkal együtt.

A római birodalom mindenesetre mind Moesia-ban, mind Pannóniában, mind pedig később Dacia provinciában évszázados küzdelmet vív a jazig, a roxolán, a szirák és más szarmata népekkel, annak ellenére, hogy a jazigokat tulajdonképpen a rómaiak hívták be az Alföldre. Az első biz­tos értesülésünk a jazigokról a Kárpát-medencében Kr.sz. utáni 50-ből való, ekkor azonban már

hosszabb ideje itt éltek.35  Erről az írott kútfők  36 egyértelműen szólnak, sokszor rendkívüli katonai demonstrációkat kellett végrehajtani megfékezésükre. 68/69-ben már támadnak a szarmata jazigok, Traianus uralkodása idején pedig megjelennek a roxolánok.37

Erejükre  jellemző, hogy 89-ben a híres XXI Rapax legio-t teljesen megsemmisítették. A jazigok és a roxolánok összehangolták hadműveleteiket s így lassan az egész Tiszántúlt birtokukba vették. A II. század végén a jazigok támadásai megélénkülnek. Kr. sz. utáni 174-ben 100 ezer római hadifoglyot engedtek szabadon!38  A III-IV. században például húsz év alatt hétszer kellett hadjáratot vezetni ellenük, miközben hatalmas tömegeket (Orosius szerint 334-ben 300 ezer embert! 39)40  telepítettek át római területekre." 322-ben Rausimodus szarmata király támadta meg a birodalmat, majd a támadások megismétlődtek 356- ban és 358-ban. Súlyos csapás volt a limigantes felkelése 334-ben. A gótok ellen ugyan támogat­ták a légiók a szarmatákat, ám ez sem tudta megmenteni a szarmatákat politikai súlyuk megtartá­sát illetően. 

Egy rendkívül nagy lélekszámú nép él tehát a Kárpát-medencében legalább négyszáz éven keresztül, akiknek nagyszámú emlékük kellett maradjon. Maradt is! A Magyar Alföld a ké­sőbbi Szerémségtől a Felső-Tisza-vidékéig zsúfolásig tele van szarmata temetőkkel és leletekkel.41 

Van azonban egy súlyos gond a szarmaták régészeti emlékanyagával: annak ellenére, hogy hiteles forrásokból és ábrázolásokból pontosan tudjuk, hogy a szarmata jazigok, roxolánok, szirákok, etc. nehéz fegyverzetű, rendkívül erős hadsereggel rendelkező népek voltak, a hazai sírokban szinte alig fordul elő fegyver vagy értékesebb tárgy,42  többnyire egyszerű gyöngyök, kések, gyűrűk, fibulák vannak csak a sírokban. Miért van ez így? Igen fontos kérdés, de a felelelet egyelőre nem tud­juk megadni, holott nyilvánvalóan a hunkor településtörténete sem írható meg a szarmaták nélkül. Annál kevésbé, mivel - nagy valószínűséggel - egy népcsaládról van szó. Erre utalhat, hogy Ptolemaiósz a basztarnák és a roxolánok között lakó népet mondja hunnak.43  

Volt a magyar kutatók között valaki, aki ezt a kérdést a legfontosabb történeti kérdésnek tartotta, mégpedig Marja laki Kiss Lajos (1887-1972).44 Marjalaki Kiss Lajos elvetette a magyarság ázsiai eredetét és Anonymusra támaszkodva azt vallotta, hogy a szkíta-szarmata maradék népesség magyarul beszélt. Ezért van tele a Kárpát-medence magyar helynevekkel. Nem lehetséges tehát, mondja Kiss Lajos, hogy Árpáddal jött volna be a magyar nép zöme. így összegezte mondanivalóját: „ Úgy gondolom, hogy a mai tősgyökeres magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt már az avarok és a hunok előtt is itt élt és magyarul beszélt. Felfogásom szerint ez a magyarul beszélő pórnép nem más, mint az i. e. évezredeiben szkítha, később szarmata gyűjtő néven említett lovas-nomád néphullámok által ide sodródott ugor néptörzsek maradéka.” Noha manapság szinte reneszánszát éli azon régi tanok fel­elevenítése, hogy ti. Árpád nagyfejedelem népe kisszámú volt,45  és nem is magyarul beszélt,46  Kiss Lajost mégis elítélik, mondván:.„az hogy a Kápát-medencét a szarmata kortól folyamatosan ma­gyar csoportok lakták, nem igazolható,...megállapításainak jó részén már túlhaladt a kutatás.”47

A szarmaták régészeti anyagával kapcsolatosan van még egy nagyon tanulságos és jellemző példa, mégpedig az ún. alföldi Csörsz-árok vagy Ördögárok kérdése. Régóta ismert, hogy a Kár­pát-medencében különböző irányú és méretű földsáncok húzódnak, különösen az Alföldön, de a Dunántúlon is. Jó száz évvel ezelőtt ezeket római sáncoknak tartották,48  később azonban egyre több helyen végeztek régészeti kutatásokat és módosítottak az állásponton. A földsáncok hossza közel 600 km.45

A földsáncok magassága átlag 2-3 m talpszélessége 8-10 m. Általában az egyik oldalon árok fut. Több esetben találtak a sáncátvágások alkalmával a földtöltés alatt szarmatkori cserepek­kel teli gödröket (Jászfényszaru, Mezőkövesd, Kötegyán, etc.50) s ebből azt a történeti következtetést vonták le, hogy ezeket a sáncokat a szarmaták építették a Kr. sz. utáni III. és IV. században. Sőt, egyes szerzők elkeresztelték Limes Sarmatiae-nek, azt a látszatot keltve, hogy az írott forrá­sokból való az elnevezés,51 holott 

a limes Sarmatiae kifejezés egyetlen írott forrásban sem fordul elő!51 A  Dunától keletre eső földsáncok esetében az árkok (Vasvárnál az árok szélessége 6 m volt, mélysége 2,5 m)53

rendszerint a nyugati oldalon helyezkednek el, tehát nem a feltételezett keleti el­lenség felőli oldalon. Ha ehhez hozzávesszük a földhányások 2-3 m magasságát, józan ésszel alig­ ha képzelhető el, hogy lovas katonák számára ezek bármiféle védelmi vonalat jelentettek volna!54  A sáncok időrendje is teljesen bizonytalan, mivel csak annyit tudunk,hogy a szarmata kor után épül­tek. Ez tehát csak annyit bizonyít, hogy Kr.sz. utáni III. század után kellett készüljenek a földsán­cok. Ámde milyen céllal? Balás Vilmos feltérképezte a tiszántúli tájat,55 s ebből világosan kiderül,hogy hatalmas vízjárta, mocsaras területekről van szó. De ugyanez a helyzet a Vasvár-Győrvár kö­ zötti 8 km hosszú sánc esetében is. Ezért igazat lehet adni Fekete Zsigmondnak, hogy ezek a föld­ művek nem hadi célú védelmi vonalak voltak, hanem belvizeket szabályozó gátrendszerek.56 S ez egészen mást jelent. Talán helyénvalóbb a nagy építkezéseket így értékelni.

 ———————————

32 Max Ebert, Alani. Real-Encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Hrsg. Georg Wissowa. I. Stuttgart 1894,1282-1285.

33 I. I. Marcsenkó, A Kubány-vidék szarmata katakombái. Studia Archaeologica I. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve.Szeged 1995, 305.

34 V.P.Petrov 1970,71.

 35 Barkóczi László - Bóna István - Mócsy András, Pannónia története. Egyetemi segédkönyv. Szerkesztette: Harmatta János. Budapest, Tankönyvkiadó. 1963, 35.

36 Ammianus Marcellinus mellett Caius Cornelius Tacitus fönnmaradt összes művei. I-II. Fordította: Csiky Kálmán. Buda­ pest 1903. - C. C. Tacitus, Agricola-Germania. - Tiberius és kora. Fordította és magyarázta:Szabó Árpád. Pantheon két­ nyelvű klasszikusai. Budapest 1943. - Tacitus Összes Művei. I-И. Fordította: Borzsák István. Bibliotheca Classica. Bu­ dapest, Európa. 1980.

37 Mócsy András Pannónia a korai császárság idején. Apolló Könyvtár. Szerkesztette: Harmatta János. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1975, 48., 100-101.

38 Mócsy András, Pannónia a késói császárkorban. Apolló Könyvtár. Szerkesztette: Harmatta János. Budapest 1975, 16.

39 Orosius VII.25,12.

40 Harmatta János, A magyarországi szarmaták történetéhez. Archaeológiai Értesítő 77 (1950) 12-16.

41 Párducz Mihály, A nagy magyar Alföld római kori leletei. Dolgozatok 7 (1931) 74-187. - uó. A szarmatakor emlékei

Magyarországon. I-III. Budapest 1941.,1944., 1950. uő. Húnkori szarmata temető Szeged-Öthalmon. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2 (1960) 71 99. uő. Hunkori szarmata temető Bugac-Pusztaházán. Cumania 1 (1972) 115-129. —Ist- vánovits Eszter, A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei. A Jósa András Múzeum Évkönyve 28-29 (1984-1986) 83-113. - Vörös Gabriella, Hunkori szarmata temető Sándorfalva-Eperjesen. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982/83/1, 129-172. - uő. Újabb szarmata kori leletek a szentesi múzeumban. Studia Archaeologica.I. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged 1995, 123-127.

42 Vörös Gabriella, Fegyveres sírok az Alföldön a 4.század második fele és az 5. század közepe között. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1988/1, 41-58. - Kőhegyi Mihály, Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 63 (1982) 267-351.

43 Ptolemeus 3, 5, 10. - Cuntz.Die Geographie des Ptolemaios.

44 Marjalaki Kiss Lajos. Történeti tanulmányok. Szerkesztette: Dobrossy István. Miskolci várostörténeti tanulmányok I.

Herman Ottó Múzeum. Miskolc, 1987. Marjalaki Kiss Lajos, Anonymus és a magyarság eredete. Visszhang Zajti Ferenc híradására. Miskolc. 1929. - uő. Gondolatok a magyar nép eredetéről. Borsodi Szemle 1-2 (1956) 3-37.

45 Makkay János, A magyarság keltezése. A szerző kiadása. Budapest 1993. - uő. A magyarság keltezése. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 48 (1994). - Az iráni népek szerepének túlhangsúlyozása: Makkay János, Attila kardja, Árpád kardja. Irániak, szarmaták, alánok, jászok. A Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. Szeged 1995. - uő. Indul a magyar Attila földjére. Budapest, Közdok. 1996.

46 Vékony Gábor, A magyar etnogenezis szakaszai. Életünk 35 (1997) 400.

47 Révész László, Marjalaki Kiss Lajos régészeti tevékenysége. A Miskolci Hermann Ottó Múzeum Közleményei 25(1987-88)44-47.

48 Frölich Róbert, A bácskai un. római sáncok. Achaeológiai Értesítő 7 (1887) 19 - 30., 132 - 138., 207 - 213. - Balás Vil­

mos, Az alföldi hosszanti sáncok. Régészeti Füzetek II/9 Budapest 1961.

49 Patay Pál, Neuere Ergebnisse in der topographischen Untersuchung der Erdwälle in der Tiefebene. A Móra Ferenc Mú­zeum Évkönyve. Szeged 1969/2, 105.

50 Garam Éva, Angaben zur Stratigraphie der Langswälle der Tiefebene. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szeged

1969/2, 113- 116.

51 Soproni Sándor, Limes Sarmatiae. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Szeged 1969/2, 117 skk.

52 Pannónia régészeti kézikönyve. Szerkesztette: Mócsy András és Fitz Jenő. Budapest, Akadémia Kiadó. 1990, 298.

53 Kiss Gábor-Tóth Endre, A vasvári „római sánc” kutatásának eredményei. Lapok Vasvár történetéből. 1 (1993).

54 Bakay Kornél, Castrum Kwszug. A kőszegi felsővár és a millénniumi kilátó. Kőszeg, 1996,77.- Mócsy András pl. így

fogalmazott:,, a Csörsz-árkoknak védelmi szempontból aligha volt jelentősége...s jobb, ha a kérdést nyitva hagyjuk. Mó­csy András, Pannónia a késői császárság idején. Apolló Könyvtár. Szerkesztette: Harmatta János.Budapest, Akadémia Kiadó. 1975,100- 101.,109.

 55 Balás Vilmos, Die Erdwälle der ungarischen Tiefebene. Acta Archaeologica ASH 15(1963) 317.

56 Fekete Zsigmond, Magyarország vizei múltjának és vízépítkezésének történelme a magyarok beköltözéséig, tekintettel a művelődéstörténeti viszonyokra. Budapest 1882,144 skk