Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2022
Kép
  Dr. Bakay Kornél :   Gyászbeszéd Bakay Mária halálára Tisztelt Gyászolók! Polgármester Úr! Iskolaigazgatónő! Kedves Akasztóiak! Jól tudom, rendhagyó és szokatlan, hogy egy családtag mond halotti búcsúztatót, ám Bakay Mária személyében egy tanítódinasztia utolsó tagja hagyja el végleg szeretett faluját. 74 évvel ezelőtt, éppen Mária-napon érkezett Akasztóra a bácskai Magyarkanizsa városából két fiatal pedagógus: Bakay Gyula, az Édesapám és húga, Bakay Mária.  A község akkori plébánosa, Szemző János, korábban magyarkanizsai káplán lévén, jól ismerte a bácskai Bakay-családot, akik között kötélgyártó céhmesterek, városgazdák, szegedi gyáralapítók, oldalágon orvosok, sőt orvosprofesszorok voltak, így meleg szívvel javasolta a két fiatal megválasztását. Az iskolaszék, élén Hantos Sándor jegyzővel és a plébánossal, elfogadta Csatai Béni bácsi értékelését: „eddig a tanítók csak megverték a gyermekeinket az iskolában, most olyan tanítókat szeretnénk, akik tanítják őket”. Bakay M...

Szabad - e szeretni ősi múltunkat ?

Kép
  Dr. Bakay Kornél :   Szabad-e szeretni ősi múltunkat? Őstörténetünk kritikai kérdései Közhellyé koptatott régi mondás: a történelem az élet tanítómestere.  A történelem tulajdonképpen a múlt ismerete, a múltról alkotott fogalmaink összessége. A múlt idő az iménti perctől terjed évtízezredekkel ezelőttig. Mi maradt belőle? Miből ismerhetjük meg? A história forrásai: az írott kútfők, a tárgyi emlékek, szellemi örökségünk, mítoszok, legendák, mesék, dalok, táncok, a Teremtő Egyistenhit, ünnepeink, kultuszaink, művészetünk és a bennünk és általunk éltetett és fenntartott két főforrás, nyelvünk és fajtajellegünk. Sok évszázadon keresztül tudta a magyar, hogy kicsoda! Nem volt ellentmondás a nemzeti hagyományok és a történetírás között. Miért szükségszerű, hogy ilyen kérdést feltegyünk: szabad-e szeretni a múltunkat? Hát van valaki a mai kis Magyarországon vagy a Kárpát-medencében, aki erre a kérdésre nemlegesen felelne? Döbbenjünk meg valamennyien: igen, van !  S nemcsa...