Dr. Bakay Kornél : Korezm

 Dr. Bakay Kornél : Korezm

A leghatalmasabb bizonyítékot azonban az elmúlt félévszázadban egy orosz régész, Szergej Pavlovics Tolsztov (1907-1976) adta, aki 1929 és 1950 között feltárta a homoktenger alól az ókor egyik igen jelentős civilizációját: Korezmet. Tolsztov Közép-Ázsia Egyiptomának nevezte el Korezmet,15  amely az Amu-Darja, az ókori Oxus folyó egyik hatalmas és igen termékeny oázisán jött létre. Az ásatások 1937-ben kezdődtek s az első eredményekről Tolsztov már 1948-ban beszámolt s ezt a könyvet csodálatos módon már 1950-ben magyarra is lefordították.16 

A tudós szerző kutatá­sai beigazolták, hogy Korezmben az első kultúrák Kr.sz. előtti IV. évezredben létrejöttek s amint már az elmúlt félévben szó volt róla, valószínűsíthető, hogy a mezopotámiai sumér városok népe talán éppen erről a területről vándorolt le a Perzsa-öböl vidékére.17  Az mindenesetre aligha vonható kétségbe, hogy a két terület között igen szoros volt a kapcsolat.18 Amint később látni fogjuk, rend­kívül sok hasonlóság mutatható ki például a sumér és a török nyelvek között. 

Korezm története va­lójában a Kr.sz. előtti XIII. században indul, amikor is Abu Rajhán al-Biruni (a Kr.sz. utáni X-XI. század fordulója táján élt korezmi történetíró) szerint a dinasztia-alapító isteni hős, Szijavus Korezmba érkezett. Ez a dinasztia Korezmben 2300 esztendőn át uralkodott, tehát a Kr. sz. utáni X. századig.19  Ennek ellenére nálunk ritkán tekintik a magyar őstörténet részének, a mellőzés legki­rívóbb példája, hogy a Korai magyar történeti lexikon fel sem vette a címszavai közé! Holott kró­nikánk határozottan tudnak korezmi kapcsolatainkról. Kézai Simon Szkítia leírásánál említi a ko­rezmi népet (gens Corosmina20), majd pedig elmondja, hogy Ednek és Edemen-nek az anyja korez­mi asszony volt.21

A korezmi szálakat a Pozsonyi Krónika is ismeri.22 Abu Hámid al-Garnáti, aki Granadában 1080-ban született, 1131 és 1153 között beutazta Közép-Ázsiát, Dél-Oroszországot és a magyar királyságot, ahol 1150-től három esztendőn át élt. Ő azt írja, hogy Magyarországon a ko- rezmiek „megszámlálhatatlanul sokan vannak”, a királyt szolgálják, keresztényeknek tettetik ma­gukat és titokban tartják, hogy muszlimok.23

Korezmről kétségtelenül keveset tudunk, Tolsztov működéséig csaknem semmit.24 Ennek egyik fő oka nyilvánvalóan az, hogy Kr.sz. utáni 712-ben Kutejba ibn-Muszlim arab hadvezér elégettette a korezmi arhivumok hatalmas írott anyagát, a tudósokat összeszedte és kivégeztette és mindenkit üldözött, aki a régi hagyományokat ismerte és terjesztette. Hasonlóképpen jártunk mi is a római judeo-kereszténység erőszakos terjesztése után.

Tolsztov expedíciós csapata 1938 után sorra tárta fel a homokba temetett ősi korezmi városo­kat, várakat és erődítményeket, különösen nagy figyelmet fordítva az oázisok öntöző rendszereire s ezen keresztül a letelepedett földműves népesség és az állattartó nomád népek közötti kapcsola­tokra. Bebizonyosodott, hogy az ókorban az Amu-Darja (Oxus) vize valóban az Uzboj folyón ke­resztül a Kászpi tengerbe ömlött 25 és csak a Kr.sz. előtti II. évezredtől igyekezik az 

Aral - tóba. 

A Szir-Darja (Jaxartész) vidékén a Kr.sz. előtti VI-V. században - amint láttuk korábban - a szkíta­ szaka törzsek éltek, ám ezek a népek egyáltalán nem voltak nomádok, hanem letelepült és földet művelő népek voltak.26  

Ebben az időben jelentős változások mentek végbe az Aral- tótól délre, Korezmben, amelyet régészetileg is jól nyomon lehet követni.Megjelennek a nagyméretű háromlapú kovácsolt vas nyílhegyek és az erős falakkal körülvett hatalmas gorogyiscsék, félköríves lőréses bástyákkal, tégla alapozású védművekkel. A hadsereg edig is zömmel nehézfegyverzetű lovasság­ból állt,27 ám Nagy Sándor hadjáratai után, amikor is a makedón phalanx szétverte a korezmi lovas sereget, átszervezték a haderőt. Megmaradt a nehéz lovasság, de hatalmas erejű nyílzápor után len­dültek támadásba. Megerősítették a karavánutak védelmét, amelyek Korezmből, az Amu-Darja mentén dél felé vezettek: Khazaraszp-Szádvár-Dzsigerbent-Kaparasz-Elharasz. A makedón hódí­tás után Korezm maradt az egyetlen független állam, amely még növelte is a befolyását. Kr. sz.

előtti II. században elfoglalta Baktriát, majd 170-ben Szogdianat, Tokarisztánt és Fergánát.

E korszak, tehát a Kr.sz. előtti IV. század és a Kr.sz.utáni IV. század közötti időszak két legje­lentősebb helye: Koj-Krüglan-Kala, a vallási és asztrális központ,28 valamint a Toprak-Kala-i palota,29  amelyet Tolsztov 1946-ban kezdett el kutatni s 1950-ig dolgozott itt. Ekkor vetette be először a repülőgépeket és a légifotókat. A 17 000 négyzetméteres erődített várost monumentális sáncok és antik téglából készített 25 m magas falak oltalmazták, a palotát külön három 40 x 40 m-es bástyával megerősített falak. A falak szárított téglából és vert agyagból készültek. (Emlékezzünk Stein Aurélra!) A pompás palota, amely az 500 x 350 m-es erődített város észak- nyugati sarkában állt,díszes termeinek falát freskók és szekkók díszítették, valamint agyag relief­ szobrok, a korezmi királyok szobrainak egész sorozata. Különösen díszes volt a második emeleti 5. számú terem, amelyben a mennyezetet négy faragott fa oszlop tartotta. A fekete-sárga tónusú falakat szívalakok, rozetták, akantusz-levelek és rombuszok sávjai díszítették. A figurális ábrá­zolások közül kiemelkedik a zenészek (hárfás nő, dobos) és az artisták csoportja. Feltűnő a hason­lóság a kercsi szkíta-szarmata katakombák falfestményeivel. 

A várpalotától délkeletre helyezkedett el a Nap és a Tűz temploma, innen indul dél felé egy 10 m széles fő utca, amely a várost kettéosztotta. A Tűz templomától keletre helyezkedett el a 200 x 130 m-es piactér. Az ebből kiágazó 5-7 m széles keresztutcák választották el egymástól a korezmi főváros hatalmas háztömb­jeit, amelyek mindegyike 10-12 szobából állt. Később, az 1960-as években Ju. A. Rapoport foly­tatta a kutatásokat. A várfalak 7 m magasak voltak és fehér színben tündököltek. (Majd megemlít­jük ezt a kazár Szarkel esetében!) A palotában több, mint 100 helyiség volt három szintben. A pa­lota központja a 300 nm-es trónterem volt, közepén a királyi trónnal, mellette Nana-Anahita (Bol­ dogasszony) szentéllyel. A palota szobáiban töménytelen leletet találtak, így - többek között - sár­gabarack, őszibarack, sárgadinnye, szőlő, árpa, köles maradványait, valamint kecske, juh, disznó, marha, ló és teve csontjait, valamint sok gyapjú, selyem és bőrmaradványt, és 1946/47-ben itt ke­rült elő az első őskorezmi abc, amelyet fekete tussal egy falemezre írtak, majd később megtalálták az egész levéltárat (116 darab bőrre, papiruszra és falemezekre írt szöveget). Egyelőre csak annyit jegyzünk meg, hogy a korezmi írás az arameus írás változata. Az arameus írás az alapja a szogdnak, a pehlevinek, a szaszanida párszinak, az újgurnak, a mongolnak és - amint már szó volt róla, a rovásírásnak is ! 30 A korezmi nyelv egészen a XIV. századig (a magyar Anjou-korig!) fenn­ maradt. 

A toprak-kalai palota feltétlen mezopotámiai hagyományokat követ, így a kapcsolat megkérdőjelezhetetlen.31

Az utcákkal 10 negyedre osztott városban igen sok palota és ház fából épült. A városfalak és bástyák azonban szárított téglából épültek.32 A Kr.sz. utáni III. században megjelentek a 25 m magas lakótornyok.33 A falfestmények és szobrok a kusán-gandahári művészet termékei. A toprak-kalai erődítmény és palota, valamint a város kezdetei a párthus időkbe nyúlnak, a virágkora azonban már a kusán-gandahári művészeti periódusra esik. 

Toprak-Kala Korezm fő­ városa volt Kr.sz. utáni 305-ig. Természetesen temetők is előkerültek.Sajátságos vonás a szabadba kitett holtest-maradványok urnába helyezése! Az időrend, a keltezés legbiztosabb alapjait az érmék jelentik s Korezm esetében az I.századtól csaknem ezer esztendőn át vertek saját pénzeket a korez­mi uralkodók! A pénzérmék kora előtt más időrendi fogódzók használhatók, mint például a bronz és kovácsolt vas nyílhegyek Dingilidzse korezmi település esetében,34  amely település a Kr.sz. előtti VI-V. századra keltezető. Az első korezmi pénzérméket a görög-baktriai tetradrachmák

mintájára verték, ám a görög dioszkurok helyett az éremképen a korezmi lovas jelenik meg.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

15 M.A.ltyína 1977,42.

16 Sz.P.Tolsztov, Az ősi Chorezm. Fordította:Balázs János. Budapest, Hungária Könyvkiadó 1950.

17 Vö. Götz László, Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ősidőkből.Budapest, Püski. I. 1994, 20-28.

18 E.Herzíeld, Iran in the Ancient East. London-New York 1941. - vö. Götz id. mű И. 630-645.

19 Tolsztov id.mű 87-88.

20 Scriptores rerum Hungaricarum. (SRH). Ed. Emericus Szentpétery. Budapestini 1937.1. 146. - Kézai Simon mester Ma­

gyar Krónikája. Fordította: Szabó Károly. Pest, Ráth Mór. 1862,10.

21 SRH I. 163: mater eius de Corosminis orta erat. - Edémén és Ed igen nagy atyafisággal jött be, az anyja ugyanis a

korozmin nemzetből való volt. Szabó Károly fordításában. Id.mű 40.

22 SRH II. 16..29.

23 Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet és Közép-Európában. Közzétette: O. G. Bolsakov és A. L. Mongajt. Fordította:

Iványi Tamás. Budapest, Gondolat. 1985,56. - Az orosz eredeti Moszkvában 1971-ben jelent meg. Ezt az adatot megemlíti Kiszely István, A magyarság őstörténete. (Mit adott a magyarság a világnak?) Budapest, Püski. I. 1996,242., hangoztatva, hogy ezek a korezmiek a kabarok leszármazottai, a mi kálizaink.

 24 Sz.P.Tolsztov 1951,175.

 25 M. A. Ityína 1977,45.

26 O. A. Visnyevszkaja 1973. - Sz. P. Tolsztov-M. A. Ityína 1966, 151 skk. - O. A. Visnyevszkaja-M. A. Ityína 1971,197 skk. 

27 Világtörténet tíz kötetben. Szerkesztette: Sz. L. Utcsenkó-D. L. Kallisztov-A. I. Pavlovszkaja-V. V. Sztruve. II. Budapest, Kossuth. 1962, 462-463.

28 Ju. A. Rapoport 1977, 58 skk. - Sz. P. Tolsztov-B. I. Vajnberg 1967.

29 Sz. P. Tolsztov 1951, 180 skk.

 

 30 Sz. P. Tolsztov, Az ősi Chorezm. Budapest, Hungária. 1950, 165. 

31 M. A. Ityína 1977,49.

32 G. Hozsanyijázov 1981,43 - 46.

33 Uott 51.

34 M. G. Vorobjeva 1973, 193 - 207.