A szarmaták régészeti leletei 2. / Dr. Bakay Kornél

 Dr. Bakay Kornél 

A szarmaták régészeti leletei : 

A források megkülönböztetnek királyi vagy szabad szarmatákat (acaragantes vagy más olvasat­ban: arcaragentes) és szolga-szarmatákat (limigantes)21. Mielőtt a szarmaták nagy nyugati invázió­ja megindult volna, már jelentős átalakulások, lényeges változások következtek be. Ezek közül régészetileg az egyik legfontosabb a padmalyos temetkezési forma elterjedése.22  

A padmalyos sír-tí­pus különbözik a fülkesírtól és a katakomba sírtól, de nem alapvetően.23 Miért hangsúlyozzuk ezt? Azért, mert a Kárpát-medencében a Kr.sz. utáni VI-IX. században a dél-alföldi temetőkben rendkí­vül szívósan tovább él ez a sírforma.24

Kik a közvetítők,kik a szokás hordozói? Az alánok? 25  A jazigok, akiknek a Don-vidéki temetkezései nemcsak padmalyosak, de lókoponyás mellékletűek is?  26  Ezzel együtt megjelenik már a II. században a koponyatorzítás szokása, valamint az igazi ló­ bőrös (lókoponya, lábcsontok) temetkezés.27  De feltűnőek az ezüst vagy aranyozott lószerszám-dí­szek: a falerák új típusai. Elsősorban geometrikus növényi ornamentika jelenik meg rajtuk: négy vagy nyolc levelű rozetták, forgó spirál végtelen hullámvonal. Hosszú időn át az volt a tudományos vélekedés, hogy a növényi szimbolika csak jóval a tárgyakat élőlényekké átalakító hun művészet virágkora után alakult ki, az emberalakos motívumok pedig még ekkor is igen ritkák.28  Szerepelnek még olykor naturalisztikus állatábrázolások is, ám mellettük antropomorf (ember formájú)jelképek tűnnek fel! A Donyec balpartján, a harkovi kerület Balakleja városánál 1929-ben egy kurgánt elpusztítottak az építő munkások. A lovas harcos teteme fa sírkamrába tett koporsóban nyugo­dott. Lovának oldalpálcás vas zablái voltak és a lószerszámon 10 aranyozott ezüst faléra díszlett. S mi látható a falerákon? Vitathatatlanul a Napisten! Nyomban eszünkbe jut Sztrabón, aki a massza- gétákról azt írta: „ csak a Napot tartják istenüknek és ennek lovat áldoznak.”29

Lehetséges tehát, hogy a lóáldozat önmagában nem is a pogányság bizonyítéka! De van ennél különösebb lelet is. A Dnyeper mellékfolyójánál, a Konka pataknál, a Kámenszkoje gorogyiscse közelében, Jancsorak falu mellett 1906-ban leleteket találtak, többek között egy angyal-figurával díszített ezüst falerát. A szárnyas angyal jobb kezében rozetta, bal kezében ismeretlen tárgy, jobb vállánál galamb. Kora Kr.sz. előtti II. század. A Szamara medencéjében, Bulahovka faluban, egy - feltehetően - padmalyos sírban 1972-ben egy bronz üst, egy ezüst csésze és öt aranyozott növényi mintás (palmetta, akantusz, lótusz, szőlőlevél) faléra került elő.Hasonló falerák ismertek a szkíta királysírokból (pl. Alexandronopol) is, s mind azokat, mind a szarmata korból származókat (Taganrog, Sztárobelszkij) korábban (pl. Rosztovcev és Trever) az iráni-baktriai és az indo-szkíta kultúrkörből magyaráz­ták. 

Szamarából 30 és Nyikolszkójéból  31 lovas alakos falerákat is ismerünk. A nyikolszkójei kurgán 4. temetkezésében a férfi holttest fakoporsóban feküdt, mellette a kitömött ló koponyája, háti csi­golyái és egy hátsó láb három csontja. A kitömött lótetemen rajta volt a teljes lószerszámzat. A kantár homlokszíján volt egy 10 cm átmérőjű díszes ezüst faléra. Ezen egy csúcsos sisakos férfi üli meg a befonott farkú és sörényű lovát. Jobb kezében szablya, baljában sólyom. A feje mögött egy ragadozó állat, a ló feje alatt is egy állat, a ló hasa alatt pedig egy kutya. A sírban volt még egy ol­daldeszkás, bronzveretes nyereg és körtealakú (!) kengyelpár, valamint még egy lókoponya, zablá­val és még egy pár vas kengyellel.

—————————————

21 Ammianus Marcellinus XVII. 13.

22 K. F. Szmirnov 1984, 66.

23 Florov 1989, 24-31: Klin-Jár III. 20. katakomba: fülkesír Herakleosz éremmel keltezve.

24 Lőrinczy Gábor, Fülkesírok a Szegvár-oromdülői kora avar kori temetőből. Néhány megjegyzés a fülkesíros temetkezé­sek változatairól, kronológiájáról és területi elhelyezkedéséről. Studia Archaeologica I. A Móra Ferenc Múzeum Év­ könyve 1995, 399-416. - Juhász Irén, Fülkesíros temetkezések Békés megyében. Uott. 417-452.

25 V. A. Kuznyecov 1973, 60-74.

26 V. K. Gugujev-Sz. I. Bezuglov 1990, 164-175.

27 K. F. Szmirnov-Sz. A. Popov 1972, 24-26.

28 Fettich Nádor, Az ősmagyarság és a legismertebb rokonnépek művészete. Magyar Történelmi Szemle 2 (1971) 529.

29 Strabón, Geographika. Budapest 1977, 544. A lóáldozat eredetileg délázsiai szokás volt. A régiek hind szokásnak vél­

ték. Vö. Bodor Lajos, Magyar pogán hitregék. Kolozsvár 1819,93. A Nap egy másik régi magyar neve Vi volt, „fény” jelentésben. Ez maradt meg a vi-rad, vi-lág, vi-lám, sőt a vi-rág szavunkban. A mai magyar nyelvészet erről természete­ sen tudni sem kíván. Vö. Bárczi Géza, Magyar szófejtő szótár. Budapest, Trezor. 1994, 212.,339. A Napisten mellett volt Földisten is. Általában ez volt az uralkodók címe. - vö. Bosnyák Sándor, Meddig élt „Napisten”? Adalékok parasztságunk napkultuszának kérdéséhez. Művészet 9 (1974) 46-47.

30 K.F.Szmirnov 1984, 108. 50. kép 2.

31 K. A. Szmirnov 1989, 110-111.