A szarmaták régészeti emlékei - 1. / Dr. Bakay Kornél

 Dr. Bakay Kornél : 

A szarmaták régészeti emlékei

Priszkosz rhétor leírásában azt olvashattuk, hogy útban Atilla palotája és központja felé, eléggé sűrűn települt falvakon keresztül haladtak. Ha a Kárpát-medencében ilyen jelentős népsűrűség mu­tatható ki az írott források adatai révén, ennek valamiképpen tükröződnie kell a régészeti anyag­ban is. A jellegzetes hun vagy hun-stílusú emlékanyag azonban kisszámú, a lelőhelyek száma a két tucatot is alig teszi ki. A fő kérdésünk most tehát az:van-e olyan régészeti emlékcsoport, amely térben és időben számba vehető,ugyanakkor jelentős lélekszámú népesség hagyatéka? Igenlő vála­szunkkal eljutottunk a szarmatákhoz.

A szarmaták korán megjelennek a forrásokban. Hérodotosz is említi őket szauromata néven és egy különös mesét kerekít köréjük. A szauromatákról a következőket mesélik: a harcias amazonok a szkíták földjére vetődtek és végigportyázták a szkíta földet, harcolva a szkítákkal, akik nem is­merték e nők nyelvét. Lassan azonban összebarátkoztak és a szkíta férfiak gyermekeket nemzettek az amazonoknak. A szkíták nem tudták megtanulni az asszonyok nyelvét, de azok elsajátították az övékét. Később elvándoroltak a Tanaistól keletre s a Meótisztól északra. A szauromaták szkíta nyel­ven beszélnek, de nem őrizték meg ősi tisztaságában, mivel az amazonok annak idején nem tudták megtanulni tisztességesen.1Vajon ugyanazt jelenti-é a szarmata és a szuromata? 

Vagy egyszerűen csak a görög és a latin nyelvű auktorok sajátságos névhasználatáról van szó? Jelent-e valamit maga népnév? Egyesek (pl.Müllenhof és Vasmer) szerint az aveszta saora (kardpenge) szóból volna le­vezethető, s így a szauromata lényegében kardot viselőt jelentene. 

Mások (pl. Andreas és M.A. Miller) szerint a saurom azaz fekete hajú volna a helyes kiinduló pont.  2 

Nagy kérdés természetesen, hogy iráni nyelvű nép volt-e a szarmata? A Fekete-tenger-vidéki nagyszámú feliarat  3 erre mu­tat, de a kérdés egyáltalán nincs lezárva. Plinius azt mondja,hogy a szarmaták a médek leszárma­zottai.4

Az sem vitathatatlan, hogy az alánok a szarmata népcsoportba tartoztak-e?5 

Ammianus Marcellinus mindenesetre az alánokat „nyúlánk termetű, szép külsejű, közepesen szőke hajúak”-nak mondja ( crinibus mediocriter flavis),6  s amint később majd látni fogjuk, az alánoknak rendkí­vül jellegzetes emlékanyaguk van s eredetüket illetően egészen biztosan közép-ázsiaiak. Sz.P. Tolsztov, nézetem szerint sokkal helyénvalóbb magyarázatot adott.7Véleménye szerint a szarmata név a szanszkrit svarga (Ég) és az iráni khwarr (Nap) szavakból keletkezett s így a „Nap népe” volna a jelentése. Ez a nézet nemcsak azért fontos, mert Korezm nevét is megmagyarázza, ti. „a Nap országa”, hanem azért is, mert arra utal,hogy a szarmaták is belső és közép-ázsiai eredetűek. Erre vonatkozóan igen erős érv a szkíta és a szarmata régészeti és embertani emlékanyag csaknem teljes mértékű azonossága, legalább is a Kr.sz. előtti VI-III. században.8  S ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy az Urál hegységtől délkeletre, a Kászpi-tótól északkeletre és keletre élt dahák a szarmaták és a párthusok ősei is, a szarmata-kérdés nyomban különösen izgalmassá válik. (A dahák nevét őrzi az uráli Jajk folyó eredeti Dajk neve is.) 

Sztrábón azt írja, hogy a szkíták nagyobb részét a Kászpi-tengertől keletre daháknak nevezik, a tőlük még keletebbre lakókat masszagétáknak és szakáknak. A dahák egy részét apar-noszoknak (apar-avar?) nevezték.9 Korábban is gondoltak arra (pl. Rosztovcev), hogy a dahák, a masszagéták és a szkíta-szakák összefoglaló neve lett a szar­mata, noha az írott kútfők általában masszagéták alatt az alánokat értik (Cassius Dio, Ammianus Marcellinus: alánoknak nevezett masszagéták10) 11

Számunkra, magyarok számára pedig az teszi ki­ emelkedően fontossá a szarmatákat, hogy az embertani anyag vizsgálata során Tóth Tibor előtt vi­lágossá vált, hogy az ún. finnugor népek morfológiai sajátosságai nincsennek meg a honfoglaló magyarság embertani anyagában, valamint a mongoloid komponens is jelentéktelen, ellenben a Fe­kete-tenger vidéki és a nyugat-kazahsztáni szarmata embertani anyag mutatja a legnagyobb ha­ sonlóságot az ősmagyarokkal."

A szarmata emlékeket két csoportra szoktuk osztani: 1.) a doni-volgai csoport, amely a Don fo­lyótól az Urálig, dél felé a Kuma és a Terek folyókig terjedt és 2.) a szamara-uráli csoport, amely az Urál (Jajk-Dajk) folyótól, Orenburgon, Cseljabinszkon át a szibériai Tobol folyóig, illetve az Aral- tó északi és keleti (Szir-Darja) vidékéig terjedt.12  Mivel ez utóbbi vidék az ősi Korezm földje, fokozottan kell foglalkoznunk vele.13

Időrendileg a legkorábbi szarmata anyag a Kr.sz. előtti VIII- VII. századra tehető, tehát lényegében egyidős a szkíta kultúrákkal. A nyugat-szibériai szarmata leletanyag (elsősorban az Uek folyó vidéke)14  és temetkezési szokások azt mutatják, hogy mind az egyszerű földsírok, mind a kurgános temetkezések esetében csaknem azonosak a mellékletek a Volga-vidékiekkel: gyűrűs végű akinakészek (kardok), tőrök, erőteljes nyílcsúcsok, üstök, lószerszámok15, edények.16  A nyugat-szibériai és a nyugat-kazakisztáni temetkezések emlékanyagában  17 az állatábrázoló művészet szép példáival találkozhatunk a Kr. sz. előtti VI-V. századból, tehát nem csoda a szkíta állatstílussal való szoros rokonság.18 

A szarmata név, minden bizonnyal, összefogla­ló név is volt (amint a szkíta és a hun  is!), hiszen az írott forrásokból ismerjük a különböző törzse­ket vagy népeket, így az aorszokat, a szirmatákat,19  és a szirákokat,20  akiknek döntő szerepe volt a szkíta hatalom megdöntésében a Kr.sz. előtti III. században. Többen úgy vélik, hogy a Hérodotosz által említett melanchlainoi nép a szarmata saudaratac névvel azonos s ez osszétul (sau = fekete, dara = ruha , köpeny vagy Abajev szerint dar =viselni) feketeköpenyeseket jelentene. Ez lehetsé­ ges, mert a rómaiak gyakran említik, hogy a szarmaták fekete köpenyt viselnek.

——————————-

1Hérodotosz IV. 110-117. Magyarul: A görög-perzsa háború. Részletek. Fordította: Terényi István. Budapest, Gondo- lat.1967, 176-178. Érdekesség képpen jegyzem meg, az am-aszo-n szó eredete lehet az em-aszó, azaz az egyik emlőt le­ égető. Az aszó eredeti jelenését őrzi az aszály szavunk!

2 Georg Vernadsky, Der saramatische Hintergrund der germanischen Völkerwanderung. Saeculum 5 (1954) 340-344.

3 Inscriptiones antiquae orae septentrionalis Ponti Euxini Graecae et Latinae. I-IV. Ed.I.Latisev. 1885-1901.

4 „...incolunt Sarmatae, Medorum, ut ferunt, suboles...” C.Plinii Secundi Naturalis Historiae. Liber VI. 19. Wissenschaft­liche Buchgesellschaft. Hrsg.Kai Brodersen. Darmstadt 1996,24.

5 Az alánok nyelve a Kr.sz. előtti VI. században(!) a szkítától és a szarmatától elkülönült. Az alán-osszét nyelv tehát nem a szkíta leszármazottja! Harmata János, Eltűnt nyelvek nyomában Közép-Azsiában. Magyar Nyelv 92 (1996) 395 - 399.

 6 Ammianus Marcellinus, Róma története. Fordította: Szepesy Gyula. Budapest, Európa. 1993, 590. 

7 Sz.P.Tolsztov, Az ősi Chorezm. Fordította: Balázs János. Budapest, Hungária. 1950.

8 K.F.Szmimov 1984,12.

9 Strabón, Geographika. Fordította: Földy József. Budapest, Gondolat. 1977, 543.

10 Cassius Dio, Historia Romae. LIX. 15.1- Ammianus Marcellinus, Rerum Gestarum. L. XXIII. 5.16.

11 Tóth Tibor, A honfoglaló magyarság ethnogenezisének problémája. Anthropológiai Közlemények 9 (1965) 139-140. - uő. Az ősmagyarok genezisének szarmatakori etápjáról. Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályainak

Közleményei 18 (1969) 85-95. - vö. M. Sz. Akimova 1972, 150 - 152.

12 K. F. Szmirnov-V.G. Petrenkó 1963,6.

13 Sz. P. Tolsztov 1953, 301-325. - Sz. P. Tolsztov-M. G. Vorobjeva-Ju. A. Rapoport 1960. - Sz. P. Tolsztov 1961, 114 skk. 

14 K. F. Szmimov 1975.

15 K. F. Szmimov 1961, 46 - 72

16 K. F. Szmirnov-Sz. A. Popov 1972, 3-24.

17 M. K. Kadürbájev-Zs. K. Kurmankulov 1976, 137-156.

18 E.K.Makszimov 1976, 210 - 218.

 19 K. F. Szmirnov 1984,37 skk.

20 V. B. Vinogradov 1965, 108-121. - u6. 1966, 38-50. Gondoljunk a Szirák helynevünkre!