Dr. Bakay Kornél véleménye

Dr. Bakay Kornél : 

Aki 35 esztendőn keresztül búvárkodik a történelmi forrásokban, olvassa a szakirodalmat, vizsgálja a régészeti leleteket, előbb vagy utóbb rájön arra, hogy a történelmi szakmunkák és tudományos ismeretterjesztő írások nagyobb része telis-tele van hibával, félreértéssel, félremagyarázással, hemzsegnek bennük a másoktól átvett és kiollózott olyan részletek, amelyeket a szerző soha nem ellenőrzött, soha meg nem nézett eredetiben. 

Posztját és rangját azonban elégségesnek tartja igazsága nyomatékaként. Ez azonban nem új jelenség. Régen is így volt: „a tudós czím nálunk éppen nem a tudományos munka jutalma. Azt is csak a kegyelteknek szokták adományozni, akár tudnak valamit, akár nem.” (59) 

1989-ben, a Feltárul a múlt? c. könyvem megjelenése után döbbentem rá arra, hogy sem a jelenkor, sem a középkor meg nem érthető őstörténetünk tisztázása nélkül. De hát 1976-tól miért pártoltam el a magyar őstörténet kutatásától? (60) Elsősorban azért, mert elűztek kutatási területeimről (Somogy megyéből és a Balaton környékéről, ahol nagyszabású avar és magyar temető-ásatásokat terveztem és indítottam meg/61), másodjára azért, mert nem tudtam magamban feldolgozni és elfogadni, hogy népünk ősi múltjából valóban csak annyit tudnánk, amennyit az irányadó szakkönyvek elénk tárnak s az az ismeretanyag is ennyire elképesztően zavaros és ellentmondásos.

1992-ben elnyertem egy nyolc hónapos ösztöndíjat Grazba, 1993-ban pedig egy három hónapos ösztöndíjat Göttingába, (62) és valójában ekkor fogtam hozzá nagy tervem valóra váltásához. A szemem Götz László könyve (63) nyitotta fel, aki szinte felrázott szavaival: „senki sem vesz magának fáradtságot arra, hogy eredetiben utánanézzen, miket is állítottak a régiek. Pedig nem ártana, ha néha felütnének egy-egy ilyen ásatag, copfos vagy biedermeyer fóliánst, mert nem egyben igen elgondolkodtató dolgokat találnánk.” (64) S újra kézbe vettem Padányi Viktor könyvét (65) is, most már előítéletek nélkül. Ekkor úgy döntöttem, hogy erőm és képességeim szerint a kezdetekhez kell visszatérni és onnan elindulni, mégpedig az eredeti műveket tanulmányozva, hiszen csak így leszünk képesek a Kárpát-medencei magyar állam hiteles és amennyire lehet, valós történetét megírni. (66)

1993 nyarán, a kutatás lázában, közzé tettem első eredményeim rövidített összesítését, (67) azzal a céllal, hogy felkeltsem a figyelmet. A szakma azonban a legcsekélyebb figyelemre sem méltatta a cikkemet. (68) Egy esztendő múlva Pete György vállalkozott arra, hogy ugyanezt a tanulmányt (sajnos, a hibák kijavítása nélkül!) megjelenteti a szombathelyi Életünk-ben, (69) a következő megjegyzés közlése mellett: „Bakay szenvedélyes, elfogultságait vállaló írása lényegében azt célozza: szabaduljunk meg korábbi századok elméletileg mára már sokban túlhaladott képzeteitől, tabuitól, s friss szemmel, az ismert tények újraértelmezésével keressünk egy új modell-lehetőséget, amelyben semmi igazsága nem semmisül meg a finnugor nyelvi kapcsolatoknak, s talán megnyugtatóan helyére kerül sok minden, ami eddig - mert nem felelt meg a finnugor elmélet szabta kritériumoknak - figyelmen kívül hagyattatott.” (70) Erre a közlésre már muszáj volt válaszolni. Négy hónap múlva ugyan ezen folyóirat hasábjain napvilágot látott a „cáfolat'.” Az adott helyen erre mindig hivatkozom majd, mert eléggé tanulságos. Ugyanakkor azt is tudatnom kell, hogy három esztendő múltán az Életünk szerkesztősége megtagadta korábbi elveit és visszatért a hagyományos és elfogadott finnugor tanok közléséhez és tőlem többé már nem kért tanulmányt. (72)

Pusztay János az idézett bírálatában kijelenti, hogy a tudományt politikai indítékok nem befolyásolhatják, majd kilenc sorral alább leszögezi: egy nép eredete tudományos és politikai kérdés. (73) Úgy véli, számomra megdöbbentő szillogizmussal, hogy az őstörténeti kutatások „igen könnyen elvezethetnek a rasszizmushoz. Kimondva vagy kimondatlanul, de megfogalmazódnak a nép-, illetve a nyelveredet kapcsán a különbségek az egyes népek, egyes kultúrák között, és így teljesen tudománytalan módon magasabb, illetve alacsonyabb rendű népekről beszélnek.” Aki tehát mást merészel állítani vagy kutatni, mint a finnugor származás-elmélet hirdetői, az már félig-meddig rasszista és teljes egészében tudománytalan! Ilyen „elfogulatlan és tárgyilagos” magyar tudósok írják a történelmünket, akik még azt is kijelentik, a nyelvrokonság csak a szakemberek számára igazolható, a nyelvészetben nem járatosak számára nem, tehát a finnugor nyelvészeken kívül senki ne közelítsen e kérdéskörhöz, mivel csakis „délibábos és tudománytalan fantáziálgatás” lehet az eredmény. A finnugor nyelvész a magyar őstörténetkutatás egyedül hivatott képviselője, aki az „örök igazságok” birtokában tudja például, hogy a nyelvek nyelvcsaládokba tartoznak. „Az, hogy egy nyelv melyik nyelvcsaládba tartozik, nem értékítélet, hanem tudományos tény”. (74) Egyelőre tekintsünk el attól, hogy a legújabb nyelvészeti kutatások hogyan vélekednek a nyelvcsaládokról, az ún. nyelvcsaládfa- képzelményekről, az alapnyelvről, a szabályos hang megfelelésekről s most még azzal se foglalkozzunk, vajon miért tudománytalan Götz László fejtegetése, (75) inkább arra figyeljünk, mekkorát változott, ha úgy tetszik „fejlődött” Pusztay János néhány esztendő alatt. 

1994-ben az alapnyelv még „kiinduló állapot” volt, amelyet „a szakember csak retrospektív módon nyilváníthat alapnyelvnek”, 1997-ben viszont „pusztán rekonstrukciók révén megalkotott hipotetikus posztulátum”-nak mondja, amelyről semmilyen ismeretanyaggal nem rendelkezünk, „csupán feltevéseink lehetnek”.' (76) Már azt is elismeri, hogy a családfa-elméleten kívül vannak más hipotetikus (miért, a finnugor nem az?) modellek is”. Az „alapnyelv és az őshaza, szorosan összefügg egymással, azaz az egy nyelvcsaládba tartózó (kitalált) ősnép lakta a (feltételezett és kikövetkeztetett) őshazát. De - folytatja a szerzőnk 1997-ben - már „nem számolunk egységes őshazával sem”, sokkal valószínűbbnek ítéljük meg az ún. őshazalánc (?) meglétét „ amely a Baltikumtól Nyugat-Szibériáig (?!) tartott.” (77) Lényegében ezt az ötletet felvetette már 1994-ben is s akkor sem volt eredeti, hiszen például László Gyula elmélete is erre épült 1961-ben. (78)

A módosításra azért volt szükség, mert az elmúlt harminc évben a finnek (79) egyre határozottabban elutasították az ún. bevándorlás-elméletet és síkraszálltak amellett, hogy az ősfinnek sokezer év óta (9000 éve!) laknak mai hazájukban, tehát folyamatosan lakják földjüket. (80) Kyösti Julku ezt így fogalmazta meg: „A dogmatikus felfogás szerint őseink Kr.u. 100-800 között vándoroltak be Észtországból Finnország területére. Ez a nézet nem helytálló, és csupán egy hipotézis volt. Miután elég hosszú időn át ismételték, feledésbe merült, hogy csak egy hipotézisről van szó, s magától értetődő igazságként kezelték.” (81) „A hagyományos felfogás a közös uráli őshazáról és a Volga menti finnugor őshazáról szóló (ugyancsak) hipotézis a dogmatikus felfogások, amelyek röviddel ezelőtt a nyelvészetben uralkodtak, lassanként megváltoznak.” A nyelvészek ekkor „találták ki” az őshaza-láncot, de ezek az engedmények többé nem elegendőek! (81) Így hiába okoskodja ki Pusztay János, hogy a finnugorok „középső csoportja lenne valahol a Baltikum és az Urál-hegység között. Ebbe nagy valószínűség szerint a mai permi nyelvek és a cseremisz tartozik, továbbá elképzelhetők olyan 'kóbor' népcsoportok (én a lappokat tudom ilyennek elképzelni), amelyek összekötő szerepet is játszhattak, hol ide, hol oda csapódva, „ K. Julku ugyanis a finn és a lapp népet egy nációnak tekinti! 

“ Az ún. Keleti csoport, folytatja Pusztay, valószínűleg kb. azon a területen lehetett honos, ahová a ma még többé-kevésbé érvényes és elfogadott őshazaelmélet szerint az egységesnek vélt uráli őshazát rekonstruálják „ (83)

Pusztay János, noha kijelenti: nem kíván az én cikkemmel foglalkozni, hosszan taglal olyan kérdéseket, amelyekről én nem írtam,” (84) így a német-ellenességről, a zsidó-ellenességről (!) és a bolsevik-ellenességről, úgy tüntetve fal, mintha - sejtelmesen -a magyar-zsidó szembenállás napirenden tartása lett volna a célom. (85) Amint az alábbiakból talán kitűnik, egyáltalán nem erről volt szó. De más érvek hiányában nagyon is jól jött mind Pusztay Jánosnak, mind a másik bírálómnak, Láng Gusztávnak (86) a zsidó-kártya kijátszása,” (87) hiszen ezzel eleve a „szélsőségesek” közé lehet lökni a szerzőt. Holott, valójában, 1993-ban is és most is, csak azért tüntetem fel Szinnyei József hivatalos életrajzi adatai (!) alapján, (88) hogy ki kicsoda, mert egyáltalán nem közömbös, kik élezték ki az őstörténeti vitát s ehhez mikor fogtak hozzá?

Sed ne auctaritate, nisi id potius experimentum sit!” (89)

A finnugor kézikönyvek vagy a nagyközönségnek szánt összefoglalások (90) általában igen előkelő helyen említik meg, hogy a vogulok és az osztyákok, valamint a magyarok rokonságát már a XV. században észrevették, hiszen e rokonságot „Aeneas Sylvius Piccolomini 1458-ban elkészült Cosmographia c. munkája újságolja már”. (91) Az egyetemi hallgatók számára készített egyetemi jegyzet szerint, amelyet 60 szerző készített és a szerkesztést Hajdú Péter, Kristó Gyula és Róna-Tas András vállalta magára, Aeneas Sylvius Piccolomininek 1457/58-ban készült el kompilációja, az Asia (más néven Cosmographia vagy Historia rerum ubique gestarum) „, amelyben „egy oroszországi útról hazatért veronai kereskedőre hivatkozva azt írja, hogy az utazók a Tanais forrásán túl magyarul beszélő, magyar szokásokat tartó pogány népet találtak.” (92) Azt mondhatnók, jelentéktelen, pici adatról van szó, mégis érdemes nagyon alaposan elemezni ezt a kijelentést, mivel így (is) fény derül a kutatók munkamódszerére és főleg a megbízhatóságára.

***

———————————————

50. Guy Rachet, Dictionnaire de l'archéologie. Paris, Robert Laffont. 3. kiadás, 1998.

51. Igen jellemző, hogy a szókészleti egyezések száma állandóan változik. Zsirai Miklós 1937-ben így írt: kb. ezerre rúgó finnugor alapszavunk Finnugor rokonságunk. Reprint. 1994, 

49. László Gyula, Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest, 1961, 37. - Fodor István, Verecke híres útján Budapest, Gondolat. 1975, 15.: Nyelvészeink számításai szerint mintegy ezer finnugor eredetű szavunk van. - Hajdú Péter, A rokonság nyelvi háttere. In: Uráli népek. Nyelvrokonaink kultúrája és hagyományai. Budapest, Corvina. 1975, 15: a szókészleti egyezések száma 1000-1200-ra tehető. - Kálmán Béla, A magyar és a külföldi finnugor nyelvészek kapcsolata századunkban. In: Tanulmányok 326: a finnugor etimológiák közül mintegy 800-nak van magyar megfelelője. - Hajdú Péter, Nyelvtörténet, őstörténet. Magyar Tudomány 87 (1980) 372: a hajdani finnugor alapnyelvből legfeljebb 800-1000 szót tudunk rekonstruálni. - Klima László, A magyar szókészlet finnugor elemei és az őstörténet. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerkesztette: Hajdú Mihály és Kiss Jenő. Budapest, 1991: az összes figyelembe vett etimológiák száma 660! - Kiss Jenő, Az uráli etimológiai szótár. Magyar Nyelv 88 (1992) 398 skk: uráli szó 105, finnugor: 203, ugor: 126, összesen: 434! - Zaicz Gábor, A magyar nyelv vallomása. In: Zsirai Miklós, Finnugor rokonságunk. Reprint. Budapest, Trezor. 1994, 599: Nyelvünkben összesen mintegy 700 uráli, finnugor és ugor tőszó található. B. Collinder, Fenno-ugric vocabulary. Stockholm, 1955: 450 szót tekint rokoníthatónak. Vü. Magyar Nyelv 76 (1980) 233-235. - Götz László, Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ősidőkből. Budapest, Püski. 1996. I. 305, 480. Björn Collinder, Comparative Grammar of the Uralic Languages. Uppsala 1960. c. művében már csak 400 alapszógyököt határozott meg! Rédei Károly id. mű (1999) 46: 698 (kerekítve 700) ősi szóról beszél. A hatalmas eltérések magukért beszélnek, s jól mutatják a magyar nyelvészet „gátlástalan túlzásait”. Vö. Marácz László, Hungarian Revival. Political Reflections of Central Europe. Nieuwegen, Aspekt. 1996, 69.

52.' Rédei Károly, Őstörténetünk 

kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Magyar Őstörténeti Könyvtár 11. Sorozatszerkesztő: Zimonyi István. Budapest, Balassi Kiadó. 1998, 24. az ugor alapnyelvet Kr.sz.e 3000-1000, illetve 500-re teszi, amely időszak alatt vált volna ketté a magyar és az ún. obi ugor ág. Valóban elképesztő az az önhittség, amellyel a szerző (és társai) feltevéseiket tálalják! Mintha két-háromezer év nem számítana, mintha mindegy volna, hogy a magyar nyelv ötezer éves múltra tekint vissza vagy csak 200 évre! Rédei munkájáról még többször szó lesz, mert keresve sem találhatnánk alkalmasabb példát annak megmutatására, mit értenek a „mérvadó tudósok” ún. igaz tudományon és az emberi kapcsolatokon. Gazdag László szavait idézem: „egy nagy tudású professzor még nem biztos, hogy intelligens is. Lehet egészen primitív és bunkó az általános emberi kapcsolatokban.”

53. Bartha Antal, Őstörténet és etnosz. Magyar Tudomány 87 (1980) 334: a magyar az egyetlen (sic!) uráli nép, amelyik az erdei életmódról átváltott a pusztai lovas, félnomád, földművelő életmódra. - Paládi-Kovács Attila, „Keleti hozadék” - avagy zootechnika az ősmagyar-korban. Magyar Tudomány 97 (1990) 293.

54. Zaicz Gábor id. mű 599-626.

55. Az obi-ugorok „elprimitivizálódása” nagyon kedvelt fogása a finnugor tábornak. Fodor István, Verecke híres útján Magyar Históra sorozat. Budapest, Gondolat. 1975, 25: az obi-ugorok megtorpantak a fejlődésben elmaradtak - uő A magyarság születése. Budapest, Adams. 1992.: Az obi-ugorok a termelőgazdálkodásra alkalmatlan északi vidékekre húzódtak kultúrájuk megrekedt műveltségük visszaesett. - Legutóbb Schmidt Mária, Az obi-ugor mitológia és a medvetisztelet. Ethnographia 101 (1990) 150: az obi-ugorokat többedleges primitivizáció jellemzi, és 188.

56. Kristó Gyula, A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1301-ig). Szegedi Középkortörténete Könyvtár. Sorozatszerkesztő: Kristó Gyula. Szeged, 1994, 56, 60. - vö. Bakay Kornél, Őstörténetünk régészeti forrásai. A kincses Kelet örököseinek honalapítása vagy barbár nomád hordák inváziója? Kapu 1997/6-7. 39-40.

57. Benkő Loránd, Őstörténetünk és a magyar nyelvtudomány. Magyar Tudomány 97 (1990) 270.

58. Zaicz Gábor id. mű 626. - Minderre lásd legújabban: Nyelvrokonaink. Szerkesztette: Nanovfszky György. Budapest, Teleki László Alapítvány. 2000, 15-28.

59. Acsády Ignácz, Nemzeti Újság 1895. május 12. vö. Bakay Kornél, A tudomány és minősítése. Kapu 1999/09., 22-23.

60. Bakay Kornél, Fordulat a magyar őstörténet kutatásában. Hitel 9 (1996) 43.

61. Balatonszentgyörgy, Káptalantóti, Zamárdi, Somogyvámos, Somogyaszaló, Tengőd, Öreglak, Somogyjád, etc.

62. A történeti hűség kedvéért meg kell említenem, hogy a pályázatomat Róna-Tas András és Gulya János támogatta, igaz, nem tudhatták, hogy kutatásaimnak mi volt a valódi célja.

63. Götz László, Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ősidőkből. Kettős mértékkel. A magyar őstörténet kutatás módszereiről és eredményeiről. Budapest, Népszava. 1990. Nagyon szégyenletesnek tartom, hogy Domokos Péter „egy magát őstörténésznek önátképzett bőrgyógyásznak” nevezte Götz Lászlót, s ezzel felsorakozott a vaskalapos tudósok közé. E viselkedésmódról kiválóan írt Gazdag László, Pityi Palkó lektorál. Kapu 1999/4. 10-14. Nagyon is érdemes és tanulságos idézni tőle: „A tudós nagysága azon mérettetik meg, hogy meddig tudja akadályozni a tudomány a fejlődését.” „Elképesztő, hogy milyen magabiztossággal tudnak egyesek bírálni, 'értékelni' másokat, sommás ítéleteket mondani emberi gondolatokról. Többnyire olyanok, akiknek egész életükben egyetlen önálló gondolatuk nem volt és nem lesz!”

64. Götz id. mű 27. - Götz László nyomdokain haladva figyelemre méltó írást tett közzé Kuba Ákos, Széljegyzetek egy új magyar őstörténeti tanulmányhoz. Életünk 30 (1992) 863-872.

65. Padányi Viktor, Dentu-Magyarság. Buenos Aires 1963. - Új kiadása Veszprém, Turul, 1989. Padányi Viktorról lásd: Bognár József, Padányi Viktor és utókora. Pannon Front I (1990) 2. szám 5-10. Előadások Padányi Viktorról. Szerkesztette: Bognár József. Budapest, Veltelini Bt. 2000.

66. Legújabban már omladoznak a „mérvadó kutatók” hadállásai az államiságunk kezdeteit illetően is. Kristó Gyula szerint vita van arról, hogy Szent István korában az állam jött-e létre, vagy pedig csak új típusú állam? Vö. Az államalapítás korának írott forrásai. Szerkesztette: Kristó Gyula. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15. Szeged, 1999,.- Új szempontokat vet fel: Roman Herzog, Ősi államok: a hatalomgyakorlás eredete és formái. Fordította: Patay-Horváth András. Budapest, Corvina. 1999.

67. Bakay Kornél, Hogyan lettünk finnugorok? Hunnia 44 (1993) 5-14., 45 (1993) 4-10.

68. Más kutató is rádöbben erre. Például: Makkay János, Egy amatőr véleménye az uráli finnugorság származásáról. Tractata Minuscula 9. Budapest, a szerző kiadása. 1997, 9.

69. Bakay Kornél, Hogyan lettünk finnugorok? Életünk 32 (1994) 715-741.

70. Uott 741.

71. Pusztay János, Lettünk-e finnugorok? Életünk 32 ( 1994) 1071-1078. - Láng Gusztáv, hogyan lehetünk múltszázadiak? Életünk 32 (1994) 1079-1085.

72. Vékony Gábor, A magyar etnogenézis szakaszai 1, Életünk 35 ( 1997) 260-276., 384-408.

73. Pusztay János, Lettünk-e finnugorok? Életünk 32 (1994) 1071. - Pusztay János 1995., január 24-i szombathelyi előadásában ismét kijelentette: „a nyelvrokonság kérdései túlmutatnak a tudományon. A veszély akkor jelentkezik, amikor a nyelvrokonság keresése ideológiai színezetet kap.”

74. Pusztay id, mű 1073.

75. Götz László. Keleten kél nap. Kultúránk a történelmi ősidőkből. I. Budapest, 1994, 56-157., 397-54 (1.

78. Pusztay János, Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje. Életünk 35 (1997) 410.

79. Uott 417.

80. László Gyula, Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Budapest 1961.

81. Erre az új irányzatra Fodor István már 1977-ben felhívta a figyelmet, természetesen kitartva a hagyományos finnugor elmélet mellett, amelyet - szerinte - egyre jobban tudunk régészetileg is igazolni. Fodor István, Az uráli és a finnugor őshaza kérdéséhez. (Régészeti áttekintés). MTA II. Osztály Közleményei 26 (1977) 289. A változó véleményekre jó példa Erdélyi István újabb nyilatkozata: Lovasnomád bankügylet. Erdélyi István: a finnekhez semmilyen közvetlen közünk nincs. Magyar Demokrata 2 ( 1998) 4. szám 46-47.

82. Kodolányi János, A finn etnogenetikai kutatások. Magyar Tudomány 87 (1980) 388. - Szíj Enikő, Újra kell-e írni a finnugor őstörténetet? Magyar Tudomány 97 (1990) 264-265 - Rédei Károly id. mű (1999) 25 skk. Kalevi Wuk feltevésével foglalkozik, akit véletlenül sem nevez áltudományos dilettánsnak, mert ehhez nincs bátorsága.

83. Kyösti Julku, A finnugor népek kialakulása. Történelmi Szemle 38 (1996) 369.

84. Uott 373-374. - vö. Klima László, Az uráli őshaza kutatásának története. In: Nyelvrokonaink. Bp. 2000, 18. 112

83. Pusztay (1994) id. mű 1076-1077.

84. Pusztay (1994) id. mű 1073: „Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt Bakay nem mondja, de „.

85. Arról természetesen nem írtak egy sort sem, hogy a finnugrizmus első hazai képviselői elsősorban valóban németek és zsidók voltak, amint erre határozottan rámutatott Vásáry István, A magyar őstörténet kutatásának hagyományai. Magyar Tudomány 87 (1980) 370. A XIX. századi súlyos magyar-ellenesség leghírhedtebb képviselői: Franz von Löher, Friedrich Rudolf Heinze, Eduard Glatz, Herder és Wattenbach, akik szerint Magyarországot a németek és a szlávok varázsolták virágzó országgá, a magyar föld minden értékét a németeknek köszönhetjük, a magyarságnak nincs is egyéb történeti szerepe, mint előkészíteni a németek tömeges letelepedését a Kárpát-medencében. Vesd ö. Pukánszky Béla, Német polgárság magyar földön. Magyarságismeret. IV. Budapest, Franklin társulat. é.n. 117-120., 168-172. Ugyanerről a témáról írt kommunista színezettel Agárdi Ferenc, A svábok bejövetele. A németek szerepe Magyarországon Szent Istvántól napjainkig. Budapest, Faust. 1946, 235-237. Paul de Lagarde szerint a magyar nép csak arra jó, hogy a csontjaival kövezze ki a németség számára a történelem országútját. I. Lipót magyar király azt mondta: „ereimet nyittatnám fel, ha tudnám, azokban egyetlen csepp vér találtatik, mely a magyaroknak kedvező: „ Idézi: Polányi Dezső, A magyar királykérdés. Budapest, Atheneum. 1928, 182.

86. Láng Gusztáv, Hogyan lehetünk múltszázadiak? Életünk 32 (1994) 1079-1085.

87. Láng id. mű 1080: Bakay Kornél lapszéli jegyzetei lelkiismeretesen közlik a finnugor tábor tagjairól, ki volt közülük zsidó, ki volt német. E származáskutatás (?), mely inkább ízléstelen, mint tudományos Ugyanez tudományos, ha ők művelik: Nyelvrokonaink. Bp. 2000, 453-494.

88. Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái. I-XIV. kötet. Budapest 1891-1914.

89. Ne a tekintély, hanem inkább a valós tények számítsanak!

90. Boros János-Rapcsányi László, Vendégségben őseinknél. Budapest, Gondolat. 1975, 1 I.

91. Hajdú Péter, A magyarság kialakulásának előzményei, Nyelvtudományi Értekezések 2. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1953, 5: a finnugor rokonság eszméje már a IX. században felmerüli Halogalandi Ottokár útleírásában, majd Ae. S. Piccolomini-nél, etc. S mi a Forrás? Zsirai Miklós, Finnugor rokonságunk. Budapest, 1937, 472-473. (reprint kiadásban: 474-475.) S mi a forrása Zsirainak? Szinnyei József, Magyar nyelvhasonlítás. Finnugor kézkönyvek. III. Budapest. Hornyánszky. 1909, 16.-Hegedűs József óvatosabban fogalmazott: „Úgy tudjuk, hogy Aeneas Sylvio Piccolomini (1405-1464) célzott először arra „ - vö. Hegedűs József, A magyar nyelv összehasonlításának kezdetei az egykorú európai nyelvtudomány tükrében. Nyelvtudományi Értekezések 56. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1966. 66.

92. Bevezetés a magyar őstörténet kutatásainak forrásaiba. I/2. Szerkesztette: Hajdú Péter, Kristó Gyula, Róna-Tas András. Budapest, Tankönyvkiadó. 1976, 195. A sorozat öt kötetből áll, 19761982 között jelent meg. - Zsirai Miklós, A magyarság eredete. In: A magyarság őstörténete. Szerkesztette: Ligeti Lajos. Budapest, Franklin. 1943, 31: a Cosmographia 1458-ban jelent meg. Zsirai Miklós, A modern nyelvtudomány magyar úttörői I. Sajnovics és Gyarmathi. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1952, 10: a Cosmographia 1503-ban jelent meg. - Ezt az adatot másolta át könyvébe Hajdú Péter, Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962, 8-9.