BAKAY KORNÉL - MAGYAR Örökség LAUDÁCIÓJA

BAKAY KORNÉL „MAGYAR ÖRÖKSÉG” LAUDÁCIÓJA

Bakay Kornél akkor kezdte kutatói pályáját, amikor a történelemhamisítás párt- és állami követelmény volt. 

E követelmény ellenére a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről a legendás, Magyar Örökség díjas professzor, László Gyula több, kiválóan képzett, becsületes, nemzeti értékrendet képviselő régészt indított a kutatás útjára. Ezek közé tartozott Bakay Kornél is. Munkahelyei (MTA Régészeti Intézet, kapos­vári, kőszegi múzeumok) lehetővé tették a régészet alapvető tevékenységét, az ásatásokat. 

Ipolymente, Somogyvár csak néhány a legjelentősebbek közül. 

Az ásatás a régészeti kuta­tás alapja, elsődleges forrásanyaga. De nem csupán az előkerülő tárgyak, hanem azok helyzetének, rétegviszonyainak és számtalan apró jelenségnek megfigyelése. Bakay ása­tásainak jellemzője volt a rendkívül pontos, mindenre kiterjedő figyelem és minden helyzet, jelenség részletes rögzítése írásban, rajzban, fényképen.

Bakay Kornél kutatásainak fő témája a magyarság eredete, őstörténete, a honfoglalás, az állam-, majd a királyság alapításának kora. Nehezen hihető, de tény, hogy a mai érte­lemben vett történetkutatás minden társtudományával (régészet, nyelvészet, embertan, néprajz, stb.) több, mint két évszázadra nyúlik vissza, de ennek ellenére történelmünk legkorábbi szakaszának ismeretében fehér foltok tömege van. 

A XIX. századig - króni­kásaink alapján - élt a hun-magyar azonosság, Árpád, dinasztiájának Attilátóli származ­tatása, azaz tényként fogadták el a krónikásaink által írottakat. Majd a XVIII. század végén jöttek kutatók, főleg nyelvészek, akik bizonyítani vélték a magyar nyelv finnugor rokon­ságát és ezen átlépve a magyarság finnugor eredetét szemben minden más forrással. Oly annyira, hogy akadémiai szinten megkérdőjelezhetetlennek tartották - s talán mondhat­juk, ma is tartják - a finnugor eredetelméletet. Természetesen voltak körültekintőbb, szélesebb látókörű tudósok, akik nem fogadták el a nyelvészek finnugor rokonítását, mint például az 1915-ben meghalt kiváló történész, Nagy Géza, de véleményük heves ellen­állást váltott ki, többnyire tudománytalannak minősítették őket. Az ellenérvelést meg­könnyítette, hogy a finnugor rokonítást ellenzők és más, többnyire ősibb eredetet vallók között nagyon sok volt (és van ma is) a jóakaratú dilettáns „magánkutató”.

Mindezt azért kellett vázolni, hogy tisztán lássuk Bakay Kornél érdemét. A rendkívül kiválóan felkészült, nyelveket beszélő - így szinte minden lényeges irodalmat felhasználó - régész a többi tudományág eredményeit szintetizálva adott alternatívát a finnugor ere­dettel szemben. Felkészültségével párosult nemzeti értékrendjéből adódó kötelességérzet, hogy ezt a feladatot akkor is el kell végeznie, ha kutatótársai - ki ezért, ki azért - ellensé­gesen fogadja következtetéseit. Tény, hogy a finnugor elmélet hatalomban lévő védelme­zőinek legtöbbjét a politika is motiválta; előbb német, majd szláv fennsőbbséget hirdetve.

Bakay Kornél számos monográfiáiból - önkényesen - háromkötetes munkáját - „őstörténetünk régészeti forrásai” - emeljük ki ehhez a témához. Bakay áttekintést ad mindazoknak a keleti népeknek emlékeiről, akik az ősmagyarok eredetével számításba jöhetnek. Legtöbbet a szkítákkal, hunokkal, avarokkal foglalkozik, de nem hagyja figyel­mén kívül még a neuralgikus Mezopotámiát sem és természetesen nem Belső-Ázsia szinte valamennyi történeti népét. 

Ez a munka ad részletesen kidolgozott alternatív eredetelmé­letet a finnugor rokonítással szemben, ősein­ket az említett népek között keresve. Termé­szetesen - mint minden tisztességes kutató - nem tekinti véglegesen lezártnak, örök igaz­ságként a megállapításait. De a jövő kutatóit mentesíti az egyetlen út kényszerétől. Ez a munkája egyetemi tankönyv is, ami Bakay oktatói tevékenységét is jelzi, az utánunk jövő nemzedék képzésének fontosságát a nemzeti értékrend mellett.

Bakay Kornél életéhez, múzeumi munkájához hozzátartozott kiállítások rendezése is. Mint múzeumigazgatónak lehetősége volt a témaválasztás és itt ismét érvényesülni tudott az értékmentés, értékátadás. Ennek az elvnek

értelmében készült az 1990-es váltás előestéjén - 1988-ban a kőszegi cserkész-kiállítás. Ez a kiállítás érzékeltette, hogy mit veszített Magyarország, amelynek mai polgárai az általános emberi, polgári, nemzeti, erkölcsi értékrendet valló, 1948-ban megszüntetett cserkészet nélkül nőttek fel. A kiállítás akkor városi esemény volt, aznap boldogságtól sugárzó cserkészruhás fiatalokkal és felnőttekkel volt tele, de az ország más városaiból is részt vettek a bemutatókon. A kiállítást a nemzet színésze, Sinkovits Imre nyitotta meg; természetesen cserkész egyenruhában.

Igen kevés az a legmagasabb tudományos szinten álló kutató, aki feladatának tartja, hogy kutatásainak eredményeit a szűk körű szakkutatókon kívül egész társadalmunk is megismerhesse számára írt könnyen érthető megfogalmazásban. Bakay Kornél tudomá­nyos könyvei is jól érthetőek, mégis különösen értékelendőek a társadalom minden rétege számára írt könnyebb nyelvezetű munkáinak sora.

Napjaink nemzettudatát vesztett magyar társadalmában nemzeti értékrendet képviselő történészeinek különleges feladata a múlt értékeinek ismertetése, a nemzeti lét meg­élésének bemutatása. 

Bakay Kornél ezt az Isten-rendelte feladatot is vállalta. Egyik, a közelmúltban megjelent könyvének már a címe - „Magyarnak lenni büszke gyönyörű­ség” - is utal céljára: vállaljuk magyarságunkat!

Bakay Kornél a legmagasabb szintű tudással a magyarság őstörténetének kutatásában ért el olyan eredményt, amely megingatta az eddig politikailag is negatívan motivált,egyeduralkodónak hirdetett eredetelméletet, tanította a jövendő nemzedéknek és ennek társadalmi tudatosításával kísérli meg nemzettudatunkat ismét helyreállítani, hogy magyarul lehessünk tagjai az európai népek közösségének. Ezek összessége méltóvá teszik, hogy munkássága a „Magyar Örökség” része legyen.

Gedai István