Az Árpádok Orszàga 2/5

BAKAY KORNÉL: 

AZ ÁRPÁDOK ORSZÁGA 2/5

Pedig érdemes lett volna már akkor kiböngészni az angol szöveg fontosabb részeit, elsősorban a finnugor elmélet kritikájáról szóló sorokat (8), valamint azt a felszólítást, amely így szól: „Mindazokat, akiknek van bátorságuk most hinni, szeretném felszólítani, kutassanak, tanuljanak tovább!”, majd így folytatja: „Egy rövid ideig a nyugati világban volt bizonyos szimpátia 1956 után, de ez elmúlt. A kiadványokban ismét feltűnik az ázsiai betolakodó, a vad nomád idegen régi képe, sztereotip gyalázkodó szövegekkel, amely hozzájárul ahhoz, hogy a nyugati közvélemény részese legyen annak az érzéketlen és ellenséges hallgatásnak, amely a magyar népirtást (9) rejti magában.” „Talán ki fognak nevetni e felszólításért, ennek közzétételéért, amelyet a fiatalokhoz és mindazokhoz intézek, akik szívükben fiatalok maradtak a közönynek ebben a mostani időszakában. S bízom abban, hogy üzenetem eljut mindazokhoz, akik az emberiség jövőjét építik.” (10) 

Hosszú ideig, bizony, nem jutott el. Senki sem akart bekerülni az „őstörténeti csodabogarak” közé, akiket maró gúnnyal pellengéreztek ki lényegében egy jó évszázad óta. Különösen kicsúfolták azokat, akik a magyarság fennmaradását összekapcsolták az őstörténeti tudatával s attól féltek, hogy valóra válik Paul de Lagarde jóslata, miszerint „a magyar nemzet el van kopva és el fog enyészni.” 

(11) Már a XX. század elején is úgy nyilatkoztak egyesek, (12) hogy „egészen elavult, a maga korában is teljesen tudománytalan tanítás volt a török-tatár rokonság” s igazán itt az ideje, hogy „a balvéleményeket gyökerestől kiirtsuk. „ „Úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a magyar nyelv finnugor volta még mindig (!) vita tárgya volna” holott micsoda óriási ösztönző erő ez számunkra!

Különösen nagyképűen és ellentmondást nem tűrően fogalmazott századunk elején Szinnyei József (1857-1943), aki „komoly, lelkiismeretes, hozzáértő tudós férfiaknak” nevezte a finnugristákat, ellentétben a többiekkel. Majd ezt írta: „nem különös dolog-e az, hogy minálunk a hozzá nem értők között (!) még mindig sokan vannak, akik ezen épület alapjának erősségében kételkednek? Nem különös dolog-e az, hogy a magyar nyelv finnugor voltának hirdetését sokan még mindig olybá veszik, mintha valami tudományos divat volna, amely majd idejét fogja múlni, mint minden más divat?” (13) 

Az elmúlt száz esztendő alatt a helyzet tovább romlott, nem kis mértékben Zsirai Miklósnak (14) köszönhetően, aki a finnugor elmélet elutasítóit „gyermeteg ellenszenvvel” vádolta és elítélte a „vad őstörténeti csodabogarakat” (15) 

A nagyközönségnek szánt, ún. alapvető ismereteket közlő munkákban lépten-nyomon olvashatók az ilyesfajta közlések: „Hogy a magyar nyelv finnugor eredetű, s hogy minden más elmélet kalandos és tudománytalan, azt ma már nemcsak a tudomány hirdeti, hanem benne van a művelt magyarság köztudatában.” (16) „Ma már egységes álláspont alakult ki nyelvünk rokonsága kérdésében, de régebben sok fantasztikus elképzelés elhangzott ezzel kapcsolatban.

Némelyek a hunok közvetlen utódainak vélték népünket, mások a héber, sumér, perzsa nyelvvel vagy éppen az angollal hozták kapcsolatba nyelvünket. Egy ideig - különösen a múlt század közepe tájáig - sok híve volt a török-magyar atyafiság gondolatának. Századunkban pedig a magyar nyelv monda és dravida kapcsolatait latolgatták. Mindezen elméletek nagyrészt komolytalanok, bebizonyíthatatlanok voltak, és a tudomány fejlődésével lassanként lomtárba kerültek.” (17)

Hajdú Péter szerint „1869 nyarán a finnugor nyelvrokonság már végleg bevett tétele a nyelvtudománynak.” (18) Nagyon jellemző az újdonsült őstörténész Engel Pál akadémikus legújabb megfogalmazása: „A finnugor eredet ma szilárd ténynek számít (sic!), amelyet a világ egyetlen nyelvésze sem vitat, noha a közvélemény nem elhanyagolható kisebbsége ma is kételkedve veszi tudomásul.” (19) A más nézeteket vallókról így ír: „A tudomány elveitől és módszereitől mindegyik függetleníti (sic!) magát, az új elméletek célja ugyanis egyik esetben sem egy tudományos probléma szakszerű megoldása, hanem csakis magyar nép számára a lehető legdicsőbb ős megszerzése.” (20) „Tudományos szempontból a probléma egyetlen vonatkozása érdemel figyelmet: mint aggasztó társadalomlélektani jelenségé!” (21) 

Ez az álláspont napjainkban is virul és terjed. Vékony Gábor is így fogalmaz: „A magyarság finnugorságát, időnként nyelvi rokonságát is, gyakran képzettebb körökben is (?!) kétkedéssel szokás fogadni nálunk.” (22) 

Zsirai Miklóst még napjainkban is megkísérlik olyan színben feltüntetni, (23) mint aki áldozata volt a kommunista uralomnak s éppen nemzeti mivolta okán. (24) Magam igyekeztem rámutatni arra, hogy Zsirai Miklóst ugyan számos komoly méltánytalanság érte, mégsem nevezhető mellőzöttnek és vétlennek sem, hiszen oroszlánrésze volt a finnugrizmus ellentmondást nem tűrő (25) terjesztésében. (26) De Zsiraihoz hasonló módon oktatta ki az olvasókat Szabó T. Attilai (27) is, lesajnálva a „fellegjáró nyelvészeti képzelgések káprázatába csábított sok-sok jótét lelket”, a turáni rokonság híveit „az emberi értelem józanságától elrugaszkodottaknak” titulálva. „Az ilyenfajta téveszmék rabjai visszasüllyednek a képzelgések kezdetleges szintjére.” És még ő vádol! „ az érvekre a nyelvrokonító nem a józanság hűvös ellenérveivel, hanem a megszállottság rögeszmés kitöréseivel, a rosszindulat, az elbizakodottság, a szakmai gőg és hasonló embertelen indulatok feltételezésének vádjával felel.” „A magyar nyelv finnugor eredete ma már sarkigazság. A magyar nyelv rokonait a finnugor nyelvek csoportján kívül kereső régi és új elméletek nem tudományosan bizonyítható tények, hanem a nyelvi valóságot semmibe vevő értelem-kápráztató képzelgések világába ragadják az 'elméletek' szerzőivel együtt a tőlük megtévesztett hiszékeny lelkeket.” (28) 

Némelyek egyenesen „kivételes erkölcsi bátorságú tudósoknak” nevezték azokat, akik „mertek ellenszegülni a ködös napkeleti ábrándban” elmerültekkel és „szomorú történetnek” (vajon miért szomorú az, ha egy feltevést nem akarnak elfogadni?) mondják, hogy a „közvélemény és vele együtt nyelvészeink többsége (!) sokáig hallani sem akart a finnugor eredetről.” (29) „Hamis nacionalizmustól fűtött amatőr nyelvészeknek” titulálták azokat, akik támadják a „halszagú finnugor rokonságot”. (30)

Különösen bántó hangnemben, felfuvalkodott önteltséggel rontottak neki azoknak, akiktől némiképpen „tartottak”, legtöbbjüket „monomániásnak és agresszívnek” keresztelve el, (31) akik „a nyelvtörténet alapismereteivel sem rendelkeznek.” (32) Ha a „széllelbélelt elméletek” szerzői felkészült, nyelveket ismerő, tájékozott, olvasott emberek, akkor így „érvelnek”: „tudományos felkészültségük látszata (?), a munkáikban felvonultatott filológiai apparátus sokakat meggyőz a hirdetett tételek igazáról. Elsősorban azokat persze, akik az adatokat, forrásokat ellenőrizni, új igazságokat kritikával fogadni nem tudnak.” (33) Magyarán: mindenki csaló, ostoba, „ultrás nacionalista”, arcátlanul vakmerő, (34) aki a „végleges és megdönthetetlen” finnugor elméletet nem fogadja el és a „múlt illúzióiba menekül”, hamis tudatú, „márpedig érdemes a történelem hamis tudatait szigorú vizsgálat alá venni, bármi is legyen egy ilyen vizsgálat eredménye.” (35) 

Mennyivel más László Gyula álláspontja, aki azt mondja: „Ha valaki úgy érzi, hogy a finnugor nyelvtudomány tévútra vitte őstörténetünket: ehhez joga van. De egyúttal elsőrangú kötelessége a rokonításokat pontról-pontra, módszeresen, tudományos alapossággal megcáfolni és helyettük jobbat, meggyőzőbbet adni.” (36) 

A magukat régebben büszkén marxistáknak nevező történészek (37) szerint „a millenniumi évek szenvedélyes nacionalizmusának légkörében valóságos büntető hadjáratot (?!) indítottak a finnugor nyelvrokonság hívei ellen. (38) Vajon kik ellen?

A Magyar História sorozatban közzétett őstörténeti munka szerzője, Fodor István 1975-ben még egy jottányit sem tért el a fentebb vázolt „mérvadó és hivatalos” vonaltól s különösen a sumér-magyar kérdés vizsgálóit bunkózta le: „elgondolásaik éppoly zavarosak és tudománytalanok, mint elődeiké, meghökkentő 'felfedezéseik' jóízű derültségnél egyebet aligha válthatnak ki.”'„ Ugyanakkor az is nagyon jellemző ránk, hogy a bírálatokra csak akkor szeretünk „reagálni”, ha azok kedvezőek. Fodor István 1975-ben megjelent könyvét Götz László, a szó szoros értelmében, megsemmisítő bírálatban részesítette, (40) az érintett szerző azonban soha sem válaszolt a bírálatra. (41) Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy újabban már fel sem merik vetni a magyarság eredetének újravizsgálatát, mert félnek a tudományos közvélemény elítélésétől, félnek a megbélyegzéstől és a kirekesztéstől. (42) 

Nemeskürty István például kiválóan látja a gondokat és tisztázatlanságokat, mégis ezt írja le: „A tudomány bebizonyította, hogy a hunok és a magyarok között nincs rokoni kapcsolat, nyelvük is különbözött. (43) A finnugor eredet kétségtelen tényének világossága a képzelet homályába száműzte Attila és Árpád két honfoglalásának ezer éven át makacsul élt hagyományát.” (44)

A finnugor elmélet hívei hazánkban napjainkban is „uralkodnak”. Ha a korábban már idézett Élet és Tudomány és História legutóbbi fél évtizedének számait átforgatjuk, másfajta véleményt nem is találunk.'' 

Legújabban egy különös ötlet jelent meg Róna-Tas András tollából. E szerint „a finnugor magyarság, amikor kivált a rokon népek közül lehúzódott a sztyeppe szélére, az Urál-hegység déli lankáin lassan átalakultak kapcsolatai, az egyszerű földműveléssel és állattartással foglalkozó magyarság egyes csoportjai csatlakoztak a sztyeppe nomádjaihoz, de vereség esetén (?) visszavonultak az erdő védelmében maradt testvéreikhez (!?). Ez a kettősség volt az egyik alapvető (?) oka annak, hogy a magyarság nem olvadt a nomád török népek tengerébe,” (46) Ilyen, erdőbe visszamenekülős elmélet eddig még nem szerepelt a magyar őstörténetkutatásban! 

Sőt, megújult, meglehetősen nemtelen támadásnak is tanúi lehetünk. (46) Ez a kirekesztő vagdalkozás tulajdonképpen jó jel, hiszen világosan mutatja, hogy a finnugrizmus képviselői sarokba szorultak. 

Domokos Péter, a csángók jeles és nagy kutatója, indulatában ledilettánsozta professzortársát, László Gyulát, aki „individuális rögeszméket” képvisel, s akinek a tanításai „mérhetetlenül nagy veszélyt jelentenek'', mert „a bizonytalanság megkérdőjelezheti a már elért biztos eredményeket, az áltudomány egybeölelkezhet, illetve egybemosódhat a valódival”. Domokos Péter azért is nagyon aggódik, „mert néhány finn kutató a finnségi népeket kezdi kiszakítani az uráli nyelvcsaládból”. Majd -s ez már valóban megdöbbentő egyenesen rasszizmussal vádolja meg a finnugor hipotézis ellenzőit, mondván: „Nincs sok kedvünk, okunk mosolyogni e tévúton támolygókon (?!), de az irány veszélyes, s politikai motivációi is nyilvánvalóak (EU-csatlakozás, szőke haj, kék szem -s barbár lapp-finnugor nyelv?! ) „ (48) De éppen a most idézett Rédei könyv már nem tudja megkerülni a finn őstörténészek kemény érveit s szánalmas kínlódásnak hat az ellenérvelés. (49) Ugyanakkor érdekes módon a nemzetközi kézikönyvekben és lexikonokban újabban már előfordul, hogy finnugor címszó nincs, türk viszont van!„

—————————————————

8. Bobula Ida id. mű 51.: No doubt, there are many unsolved questions connected with the problem of Hungárian origins. One of these is the problem of the Finno-Ugrian relatives.

9. Napjaink igazi tragikus kérdése ez: Ligeti Imre, Tudatos népirtás. Új Magyarország 1997. május 15.

10. Bobula id. mű 56.: „May I invite those who have the courage to believe now, to read further. 61.: For a short while there was a wave of sympathy in the Western world after 1956. It passed. Now the old image of Asiatic intruders, savege nomad strangers mentioned in the publications with stereotyped slur-words reappears and helps the Western public to assist in callous, sometimes hostile silence to covert genocide. This would not be the case, would people know the truth. If the murderously distored image about the origin, nature and essence of the Hungárians could be replaced with the real thing. This may be a malter of life or death for a valuable member of the human family. This is why I appeal to you dear reader, do help to spread the truth about Hungary and the Hungárians. So that all their children should not be murdered, while you look thee other way.” „I will rísk to be laughed at- and send out this call, adressed to the young and those who are young in heart. Even todey, in these limes of non-involvement, I trust that I will reach some of those who build the future of mankind.”

11.Hunfalvy Pál, Új tudományok, új előítéletek. Adalék a finn-ugor népek történetéhez. Nyelvtudományi Közlemények 14 (1878) 20-21.

12. Szeremley Császár Lóránd, A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége. Magyar Nyelv 4 (1908) 147-157. - J. von Farkas, Die finnisch-ugrische Sprachverwandtschaft und die ungarische Romantik. Ungarische Jahrbücher 4 (1924) 121-123.

13. Szinnyei József, A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége. Budapest, 1910. In: A finnugor őshaza nyomában. Válogatta és szerkesztette: Kodolányi János. A magyar néprajz klasszikusai. Szerkesztette: Ortutay Gyula. Budapest, Gondolat. 1973, 276.

14.”A finnugor őshaza nyomában. Válogatta és szerkesztette: ifj. Kodolányi János. A magyar néprajz klasszikusai. Szerkesztette: Ortutay Gyula. Budapest, Gondolat. 1973. 393 - Dr. Domonkos.lápos. Zsirai Miklós (1892-1955) születése centenáriumára. Kapu 5 (1992) 12. szám, 6061. - Domokos Áron, Századunk magyar nyelvésze: Zsirai Miklós- Eötvös Füzetek 21. Budapest, Eötvös Kollégium. 1992. - Kiss Jenő, Zsirai Miklós. A múlt magyar tudósai. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1995. -Rec.: Hadrovics László, Magyar Tudomány 103 (1996) 1541-1543.

15. Zsirai Miklós, A magyarság eredete. In: A magyarság őstörténete. Szerkesztette: Ligeti Lajos. Budapest, Franklin. 1943, 10., 24. - uö Őstörténeti csodabogarak. In: uott 266-289.

16. Németh Gyula, A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest, 1930, 278.

17. Hajdú Péter, Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962, 7-8.

18. Hajdú Péter, Százötven éve született Reguly Antal. Magyar Nyelv 65 (1969) 398-403.

19. Ezt az álláspontot a 2000. év hivatalos vezetése is átvette. Németh Zsolt külügyi államtitkár beszéde: Finnugor rokonság és együttműködés. Napi Magyarország 2000. január 8.

20. Engel Pál, Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Budapest, 1990, 34-36. - Erre utal Glatz Ferenc is, A balsors nemzete? História 19 (1997) I. szám, 3-4, 11.: A honfoglalás előtti századokban a magyarok a sztyeppén maroknyi részét alkották a törzsszövetség népeinek

21. Magyarán: mindenki eszement hülye, aki ilyesmivel egyáltalán foglalkozik. 

22. Vékony Gábor, A magyar etnogenezis szakaszai. I. Életünk 35 (1997) 264.

23. Makkay János, Istálló a könyvtárszobában. Pest Megyei Hírlap 1994. december 28. - Zaicz Gábor, Zsirai Miklós és a Finnugor rokonságunk. In: Zsirai Miklós, Finnugor rokonságunk. Reprint kiadás, Budapest. Trezor. 1994, 689.

24. „Embertelen megpróbáltatásokat kellett kiállnia. Családi háza az ostrom alatt lakhatatlanná vált, híres könyvtára is súlyos károkat szenvedett. Mindezt tetézte, hogy megjelent a marxizmus nyelvészeti elmélete „- Vö. Hadrovics id. mű 1541.

25. Jellemzőnek nevezhetjük, hogy egy napilapban ilyen sorok jelenhettek meg róla:,. Zsirai Miklósnak az volt az elve, nem kell vakon és tekintélytiszteletből állást foglalni a finnugor rokonságot valló hivatalos elmélet mellett, és nem kell sietve bírálatot mondani a külön utat járó rokonító elméletekről „ ('?!) - vö. Lőcsei Gabriella, Öt eb halat húz. Zsirai Miklós műve finnugor rokonságunkról. Magyar Nemzet 1995. április 3.

26. Bakay Kornél, Néhány szó Zsirai Miklósról, a tudósról. Pest Megyei Hírlap 1995. január 10.

27. Természetesen nem kívánjuk beárnyékolni Szabó T. Attila rendkívüli érdemeit, ám nem hallgathatjuk el vonatkozó nézeteit csak azért, mert - egyébként - kiváló magyar tudós volt. Vö. Benkő Loránd, Egy erdélyi tudós a magyar nyelvtudomány szolgálatában. Magyar Nyelv 93 (1997) 385-392. - Benkő Samu, A tudományszervező. Uott 398-405. - Péntek János, Szabó T. Attila a kolozsvári egyetem tudós tanára. Uott 41 I-414.

28. Szabó T. Attila, Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok és cikkek. Bukarest, Kritérion. 1972, 10-12.,18., 43.

29. Békés Vera, „Nekünk nem kell a halzsíros atyafiság!” - Egy tudománytörténeti mítosz nyomában. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Szerkesztette: Kiss Jenő és Szűts László. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1991, 89.

30. Vértessy Miklós, Nyelvrokonaink-e a lappok? Magyar Nyelv 72 (1976) 252.

31. Hajdú Péter, Új hazát találtak, őshazát kerestek. In: Uralisztikai olvasókönyv. Összeállította: Domokos Péter. Budapest, 1977, 27.

32. Kálmán Béla, A magyar és a külföldi finnugor nyelvészek kapcsolata századunkban. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. 1991, 325.

33. Hajdú Péter, Új hazát id. mű 30-31.

34. Komoróczy Géza, Adalékok egy jelenség természetrajzához. A sumér-magyar nyelvrokonítás. In: Uralisztikai olvasókönyv. Összeállította: Domokos Péter. Budapest, 1977, 39. Ezt a szemléletet képviseli az új Magyarország története tíz kötetben is. Előzmények és a magyar történet 1242-ig. A vonatkozó részt Bartha Antal írta. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1984, 444-445. 102

35. Jelentős hatást váltanak ki az olyan nagyközönségnek szánt könyvek is, mint Boros János Rapcsányi László, Vendégségben őseinknél. Budapest, Gondolat. 1975. c. munka. amely látszólag rendkívül tárgyilagos és sokoldalú, ám valójában a megkövült nézeteket sulykolja bele az olvasókba. - vö. Róna-Tas András, Nyelvtörténet és őstörténet. In: Tanulmányok Budapest, 1991, 561, 566. - uő A nyelv-rokonság. Kalandozások a történeti nyelvtudományban. Budapest, Gondolat. 1978, 433. - Legújabban a bécsi egyetemen vendégtanárkodó Rédei Károly kezdett dühödt „ellentámadásba”: Őstörténetünk kérdései. Budapesti Finnugor Füzetek 10. Felelős szerkesztők: Domokos Péter és Klima László. Budapest, 1998. - uő ugyanezen a címen Magyar Őstörténeti Könyvtár 11.. Sorozatszerkesztő: Zimonyi István. Budapest, Balassi. 1998. De itt említendő Domokos Péter, Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. c. könyve is. Budapest, Universitas Kiadó. 1998. 2. kiadás.

36. László Gyula, Hol volt, hol nem volt. In: Uralisztikai olvasókönyv. 1977. 122-123.

37. Bartha Antal, A magyar nép őstörténete. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1988, 279. - Róna-Tas András, A magyar őstörténetkutatásról. Magyar Tudomány 87 (1980) 329: kellő súllyal képviseljük a marxista magyar történelemkutatás álláspontját. - Vásáry István, A magyar őstörténet kutatásának hagyományai. Magyar Tudomány 87 (1980) 371: 1945 a magyar történelem óriási mérföldköve! (sic!)

38. Bartha Antal, Magyar őskor - magyar jelenkor. In: Uralisztikai olvasókönyv. 1977, 84. - Bartha ezen írása eredetileg a Népszabadság 1972. március 10/1 1. számában jelent meg és el nem vitatható érdemei is vannak, mivel már akkor (!) kiállt a magyar őstörténet kutatásának fontossága mellett. Ugyanakkor az új tízkötetes magyar történetben marxista dogmákkal teli, lényegében használhatatlan összegzést készített. Magyarország története. Előzmények és a magyar történet 1242-ig. Budapest, 1984, 377-396. Az idő múlásával a szerzők is változnak. Manapság Bartha Antal - felülemelkedve hajdani önmagán - keményen bírálja a bolsevik diktatúrát és annak tudomány-ellenességét. Bartha Antal, Genocídiumok és nemzeti feltámadás. Újabb kutatások a finnugor népek történetéből. Történelmi Szemle 38 (1996) 383-400. Az időközben elhunyt Bartha Antal (1920-1998) méltatására lásd: Magyar Nyelv (2000)

39. Fodor István, Verecke híres útján Magyar História. Budapest, Gondolat. 1975, 34. Korábbi cikkei közül megemlíthető: Vázlatok a finnugor őstörténet régészetéből. Régészeti Füzetek II/15. Budapest, MNM. 1973; - uő Őstörténeti tévutak és történeti tudatunk torzulásai. Múzeumi Közlemények 1982/1., 116-135. Ekkor még a „megizmosodó magyar marxista történettudományról” ír, és elítél mindenfajta „dilettáns” nézetet. Nála is megfigyelhető a vélemény-váltás. Például A magyarság születése. Budapest, Adams. 1992, 21-23.

40. Götz László, Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ősidőkből. Kettős mértékkel. A magyar őstörténet kutatás módszereiről és eredményeiről. Budapest, Népszava. 1990, 1 56-251. - uő Püski. I. 1994, 303-372.

41. Erre rámutatott Szili István, Kiknek még fáj három dolog Magyar Demokrata 3 (1999) 28. szám, 22.

42. Jellemzőnek tartom, hogy amióta ismét főként a magyar őstörténettel foglalkozom, kollégáimtól sem különnyomatokat, sem könyveket nemigen kapok, munkáikban nevemet nem említik meg.

43. A hunok nyelvére vonatkozóan lásd: Bakay Kornél, A hunokról - magyar szemmel. In: Szász Béla, A hunok története. Attila nagykirály. Budapest, Szabad Tér. 1994, XIV-XVI.

44. Nemeskürty István, A bibliai 

örökség. Budapest, 1991, 20.

45. Révész László, Honfoglalók sírjai Karoson. ÉT 49 (1994) 39. szám, 1228: a magyar törzsek már több mint másfél évezrede elszakadtak (!) finnugor rokonaiktól. -Nyirkos István, Nyelvrokonaink. Uott 1283-1285: A magyar nyelv az uráli (finnugor) nyelvek közé tartozik. Ma már nincs olyan a modern nyelvtudomány egzakt (?) módszereivel dolgozó kutató, aki ennek a tételnek az igazságát el ne ismerné. - Klima László, Az uráli őshaza. Uott 1286-1288. - Csepregi Márta, Hogyan élnek a keleti osztyákok? Uott 1327-1329. - Csepregi Márta, Kőbe karcolt krónika. Uott 1358. - Bereczki András, Az észt gazdaság talpraállása. Uott 1390-1391. - Csepregi Márta, Mordvin hordó. ÉT 50 ( 1995) 3. szám, 95. - uő Észt főkötő. Uott 319. - Veres Péter, A finnugor őshaza meghatározása. História 19 ( 1997) 8. szám, 13-15.

46. Róna-Tas András, Magyarság és kereszténység a honfoglalás elölt. Vigília 64 (1999) 808.

47. Rédei Károly. Őstörténetünk kérdései. Budapesti finnugor füzetek 

10. Budapest. 1998. - vö. Bakay Kornél. Turánizmus, finnugrizmus. Turán I (1998) 5. szám. 5-10

48. Rédei Károly, Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Magyar Őstörténeti Könyvtár 11. Sorozatszerkesztő: Zimonyi István. Budapest, Balassi Kiadó. 1999, 10

49. Rédei Károly, id. mű (1999) 21-22., 25-27. I: kérdéskörrel még foglalkozunk. A legújabb kutatás szerint a finnek indoeurópai nép! Vö. Klíma László, Finnugorok a korai történeti forrásokban. In: Magyarok térben és időben. Tudományos füzetek 11, Tata, 1999, 15.