Pilis kutatás fő kérdései / 3.

A Titokzatosnak Vélt Pilis Kutatásának Fő Kérdései

Szerző: Bakay Kornél

/ 3. rész / 

Csobánkán igazolható Ócsobánka Boron Kande és Fedémes középkori falu és egyházainak helye, Pilisszentkereszten a ciszter apátság és a titokzatos Dobogókő kerek kőtornya tény, de azt még nem tudjuk, milyen korban épült ez és mire használták.

Régen azt hitték, hogy a pálosok Szentkereszt kolostora volt a ciszterek pilisi apátsága, innen a rossz községnév, ma már tudjuk, hogy Özséb esztergomi kanonok által alapított magyar szerzetesrend temploma, talán, Kesztölc határában állt (Keresztúr). Pilisborosjenőn egy fontos hadiút maradt meg, amely a Nagy Kevély déli oldalán halad északnyugat felé. Piliscsabán jelentős falu volt Jászfalu amelynek közelében magyar lovas sírok is előkerültek Pilisszentlászlón, az egykori Kékes falunál, egy másik pálos kolostor romjai állnak. S így jutunk el Pilisszántóra (magna via, per quam venitur de Zantho Vetus Budam, 1294), ahol Szőnyi József polgármester és Árva Vince pálos atya a felhagyott újkori temető sírjai között és alatt sejti Özséb első templomát, sőt a sírját is (+ 1270).

Nem alaptalanul, hiszen forrásaink azt mondják, hogy Szántó közelében a hármas barlangnál (non procul a Zantho iuxta speluncum triplicem), egy forrás mellett, egy kis templomot és kolostort épített. 1998-ban egy szondázó ásatás révén (Molnár Erzsébet) elő is került egy ún. falusi templom alapfal-részlete, amelyet Szántó egyházának vélnek. De vajon valóban az-e? A tereprendezés közben előkerült nevezetes keresztes kő a szó szoros értelmében elvarázsolta az emberek egy csoportját, ám hét év alatt sem sikerült a kutatás befejezetlenségének átkos bűnét orvosolni és elvégezni a módszeres teljes feltárást. Engem is megkerestek, vállalnám is a kutatást, ha a kutatói szándék komoly volna, ha a szükséges anyagiak rendelkezésre állnának.

Vannak, talán nem is kevesen, akik a Pilis névben a pálos szót vélik felfedezni. Ehhez nemigen lehet érdemben hozzászólni. Tény azonban, hogy a pálosok rendkívül fontos térsége volt a Pilis, igen sok remete húzta meg magát a pilisi barlangokban, jóllehet az anya- kolostoruk Budaszentlőrincen épült fel 1300 táján, a mai Budakeszi út északi oldalán (a 95. számú teleknél.), a János-hegy és a Hárs-hegy közötti nyergen. Ezen a 12 000 m2-es területen 1949 és 1985 között, a rendkívül méltatlanul elfeledett, kiváló középkor-kutató, Zolnay László ásatott igen mostoha körülmények között. Szinte senki sem segítette áldozatos munkáját, holott ezt a szent helyet, amely a XV. századra búcsújáró hely lett, mindenképpen meg kellett volna menteni. Itt őrizték, amint ezt Gyöngyösy Gergely (1472 - 1547) leírta, a Nagy Lajos király által Velencéből elhozott Remete Szent Pál testi ereklyéjét, egy csodaszép sírkápolnában, egy vörösmárvány sírládában. Küküllei János erről így írt: „Szent Pál első remete rendje Magyarországon virágozni és sokasodni kezdett.

Az említett rend atyjának, Szent Pálnak a testét Velencéből Magyarországba hozták, és a Buda melletti szentlőrinci remeték rendházában, a hegy csúcsán ünnepélyesen elhelyezték… kevés gyülekezetük és helyük volt ekkor, úgymint Szentlőrinc, Szentkereszt, Szentlélek és Szentlászló a pilisi erdőben.” Itt volt egyébként sáfár Martinuzzi Fráter György. 1526-ban és azt követően a törökök teljesen feldúlták és felégették a kolostort, majd a nép századokon át kőbányának használta.

A kolostor templomának Szent Kereszt kápolnájából 1950 táján kecskeólat csináltak, Remete Szent Pál márvány sírládáját pedig darabokra törve befalazták egy disznóólba!

Zolnay László nagyszerű és igen értékes műveit szinte senki sem olvassa, senki sem merít belőle. Hasonlóképpen olvasatlan maradt a pálos rendtartomány (88 kolostoruk volt!) okleveleinek három kötetes kiadványa (1975-1978), valamint a Guzsik Tamás szerkesztette pálos kolostorok katalógusa. Lelkesen olvassák viszont begőzölt dilettánsok szövegeit, s hallgatják áhítattal zavaros előadásaikat a pálosok el nem pusztuló holttesteiről, akiket nem is kellett eltemetni, mert testük romlatlanul feltámadt.

Így nehezen jutunk el az egykori valóság közelébe. Minderre jellemző példa lehet Fehéregyháza kérdésköre is.

Fehéregyház (Alba ecclesia) jelentőségét az adja, hogy Anonymus szerint itt temették el Árpád fejedelmet: „Ezután az Úr megtestesülésének 907. esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették el egy kis folyónak a forrása felett (supra caput unius parvi flumi-nis), amely kőmederben folyik Atilla király városába (per alveum lapidem in civitatem Atthile regis), ahol is (ubi etiam) a magyarok megtérése után a Boldogsághos Szüz tiszteletére ecclesia épült, amelyet Albának neveznek (que vocatur Alba, sub honore beate Marie virginis).”

Fehéregyház Atilla városában van, tehát Sicambriában. Sicambria a Duna mentén állott, ez nem lehet vitás. (Thúróczy János: a Sicambria mentén folyó Duna… Potentiana alatt, Tarrihi Üngürüsz: Vajon Szikamberija székhelyet eredetileg melyik nemzet és melyik fejedelem építtette, hogy olyan nagy székhelynek mondják? Egy nap a Duna folyó partján, egy hegy tetejére értek /a hunok/, mely Szikán néven volt ismeretes… A Szikán hegy tetejére egy hatalmas várat építenek, egy szerencsés órában felhúzták a várfalakat és tornyokat… Szikamberija városa régi alakjában teljesen felépült.)