Most már cselekednünk kell !

Dr. Bakay Kornél 

(2020 Február ) 

( Magyar Megmaradásért )

Most már cselekednünk kell.

Nekünk magyar nemzeti történészeknek, magyar históriásoknak is újra kell gondolnunk a feladatainkat. Abba kell hagynunk a légvárak építését, az álmainkból feltámasztott Új Hungária idealisztikus magasztalását s ehelyett bármennyire kiábrándítóan hat is ránk első pillantásra, tudomásul kell vennünk a realitásokat, a hazai élet valóságát. Ha elhallgatjuk a tényeket, akkor csak elfedjük a bajt, de semmin sem változtatunk.

Ezentúl tehát ne csak megfigyelői legyünk a múltnak, hanem alakítói is a jövőnek. A mai magyarországi lakosság túlnyomó többsége és ezen többség által hatalomra engedett megélhetési vagyon-kisajátító vezetők, egyértelműen ki- és megtagadták a határokon kívülre kényszerített magyarok millióit. A több, mint egy évszázada meghatározó erőként működő un. budapesti zsidó kultúra és hatalmi érdekszövetség tagjai számára egyáltalán nem fontos és nem jelent értéket a magyar nemzeti identitás. Sőt, ez ellen küzd teljes erejével az iskolákban, a sajtóban, a rádióban, a televízióban.

1934-ben a budapesti 15 év feletti lakosság 23,6 %-a tartozott a zsidósághoz, ám a gyárosok, nagy kereskedők, jogászok, bírák, ügyvédek, színészek, művészek, orvosok 45-60 %-a közülük került ki.

A nemzeti gondolkodású emberek kezében alig van igazán hatékony eszköz, tehát a helyzetünk meglehetősen kilátástalan, de nem teljesen reménytelen. De bármit teszünk, okosan tegyük és nézzük a végét, nem feledve azonban báró Kemény Zsigmond szavait: „Ne kívánjatok csónakázni a délibábok tengerén s megenyhülni hűvös hullámaiban !"

Abban a közegben kell dolgoznunk, ahol a legkedveltebb napilap a véres-vörös multú Népszabadság, ahol a köztörvényes bűnöző Ságvári Endre nagy nemzeti hőssé válhatott, ahol a nemzetrontó hazaáruló Károlyi Mihály ünnepelt államférfi maradhatott, ahol a magyargyűlölő Jászi Oszkár a legjelesebb teoretikusok egyikévé avanzsált, ahol igazi tekintélyek már szinte nincsenek, ahol az ezredéves értékrendünk semmivé foszlott.

 ← Az úton nagyon lassan, de haladunk, haladunk!

Mit tehetünk? Ragaszkodjunk ősi és gyönyörű nyelvünkhöz, dicső és tanulságos történelmünkhöz és magában álló szent hagyományainkhoz. De mindenek előtt nagy szeretettel és nagy gonddal törődjünk gyermekeink szellemi és testi fejlődésével.

A magyar égboltra ugyan egyelőre nem fut fel tündöklő üstökös, amely útjelzőként beragyogná a Kelet és Nyugat közötti képzeletbeli HÍD pilléreit, mert ez a Kárpát-medencei híd is mára összeomlott, ócskavassá vált. Nem kapocs már a magyarság kelet és nyugat között, mert már régen nem vagyunk Kelet Népe.

Mit tehetünk mégis ? Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül ! Nyilvánvalóan igaz az is, hogy anyagi gazdagodás nélkül nincsen szellemi megújulás.

Forrás: NIF