Dr. Bakay Kornél / könyv - A Történész Hivatása

Dr. Bakay Kornél :

A Történész Hivatása

Tartalom

A Szovjet-Magyar Történelmi Vegyes Bizottság őstörténeti ülése
Nyugat-Dunántúl egyházi művészete
Fettich Nándor emlékére
Beszélgetés az István a király c. rockoperáról
Magyar iparművészek kiállításának megnyitása Linzben
A 432. Pázmány Péter cserkészcsapat avatója
A Magyar Szent Korona védelmében Koronaőrség - korona nélkül
A koronaőrök és a testőrök díszruhái 1945 előtt c. kiállítás megnyitója
Járdányi - Paulovics István emlékezete
A ferdítések, féligazságok meghamisítják a történelmet
Hogyan lettünk finnugorok?
Március 15-i ünnepi köszöntő /Nagytarcsa/
A magyar őstörténet kérdései - régész szemmel
Új kilátó az Óház-hegyen
Nyitott szívvel, nyitott kapuk
Honfoglalás vagy honvisszavétel?
Történelem szak indítása az MBE-n
A kincses kelet örököseinek honalapítása vagy barbár nomád hordák inváziója?
Hetvenhét esztendős magyar gyászunk
Szabad-e szeretni ősi múltunkat? /Őstörténetünk kritikai kérdései/
Szent István király szellemi hagyatéka
László Gyula díszdoktori köszöntése
Árpád nagyfejedelem
Őstörténet kutatásunk új útjai
Kovács Vilmos; Kik voltak...? c. könyvének ismertetése
Bábel Anita szobrászművész és Tóth Lívia textilművész kiállításának megnyitója
Jégbezárt történelem
Szent László király somogyvári apátsága
A történész hivatása és felelőssége
Gyöngyösi Gábor: Nem nektek írtam! c. könyvének ismertetése
A kőszegi felsővár
Esti kérdés a Duna Televízióban
A szkíta-hun-avar-magyar rokonságról
Történelemoktatásunk időszerű kérdései
Keresztény királyság - az Árpádok országa

---

Előszó

Minden tudomány, legyen az természet- vagy társadalomtudomány, feltevésekkel és tényekkel dolgozik. A feltevés, a hipotézis lehet előre kigondolt /prekoncepció/ és lehet felismerés-jellegű. A tény azonban - legalább is elvileg - csak egyféle lehet: olyan adat, factum, amely minden próbát kiáll, amely nem változik.

Az igaz tény, annak valódisága, nem-hamis volta kizárólag ellenőrzéssel bizonyítható, ám erre csak az exakt tudományok, a reáliák alkalmasak. A társadalomtudományokban legfeljebb a közvetett ellenőrzés lehetséges szerencsés esetekben és eléggé ritkán. Következésképpen a társadalomtudományokban a bizonyítás általában a tálalástól függ!

Aki tehetségesen csoportosítja adatait, aki szuggesztíven érvel, aki kellően rá tudja hangolni olvasóit vagy hallgatóit az érzelmi azonosulásra, aki az emberi élet kétségbevonhatatlan misztikumait szellemesen tudja boncolgatni és tálalni, aki az ő elméletének ellentmondó jegyeket már eleve nem vesz figyelembe, aki elég széles látókörű ahhoz, hogy a "nagy összefüggések" és "kozmikus üzenetek" mítoszát könnyen hihetővé tudja varázsolni, az - sikerre számíthat otthon és külföldön egyaránt.

Ámde a legnagyobb kérdés: a történettudományban létezik egyáltalán TÉNY? A historia scientia tudomány vagy továbbra is ars, művészet, mint a középkorban volt?

Bármiképpen legyen is, az bizonyos, hogy senkinek sem szabad az emberi gondolkodást korlátoznia, senkinek sincs joga megbélyegző ítéleteket hoznia tudományos vitakérdésekben, de ugyanakkor senkinek sem volna szabad, vagy legalábbis nagyon nem illendő, tényként, kinyilatkoztatásként kezelni a feltevéseket. Ellenben joga van mindenkinek ahhoz, hogy elgondolásait, legyenek azok bármely bizarr elmeszülemények, embertársai elé terjessze, ha ezt szórakoztatóan és nem agresszíven teszi.

Ha a történelemnek más értelme nem volna, mint az emberek nemes szórakoztatása, akkor is pótolhatatlan volna...