Dr. Bakay Kornél / könyv - Feltárul a múlt

Dr. Bakay Kornél : 

—————————

                             Feltárul a múlt 

Előszó: 

"A régészet ma divatos tudomány, bizonyára nemcsak azért, mert most éli ifjú korát, de mert talán valamennyi közt ő nyújt legtöbb élvezetet. Evvel foglalkozik manapság a milliomos tőzsér, a kilencágú koronás főúr és sok más, mindmegannyi dilettáns; evvel foglalkozik a tudós hivatásból s az idióta időtöltésből." Helyettem és nevemben is fogalmazott Gyárfás István, s igazat is mondott - mégpedig 1887-ben. Az archeológia ma népszerűbb, mint valaha, és sajnos, ifjúi hamvát sem vesztette el egy évszázad alatt. Magyarországon az elmúlt évszázadban a régészet csak relatíve fejlődött. Az ásatásokat a XIX. század végi kezdetekhez képest csináljuk jobban, így azután - ritka kivételektől eltekintve - a világszínvonalnak a közelében sem vagyunk. Hiányos és gyenge felszereléssel folyik a hazai ásatások döntő többsége, és így a feltárt jelenségek tárgyilagos, tudományos módszerekkel alig vagy egyáltalán nem ellenőrizhetők. Márpedig minden tudomány a megfigyelésekkel, a "tények" összegyűjtésével kezdődik és az ellenőrzéssel fejeződik be. Közben meg kell vizsgálni magát a "tény"-t, osztályozással megállapítani annak tipikusságát, s csak ezt követően szabadna feltevéseket építeni reá. A történettudomány, s ezen belül a régészet különösen, nem tud meglenni feltevések nélkül, a megalapozott feltevést azonban minden esetben el kellene különíteni a még nem bizonyított valószínűségtől és legfőképpen a tudományos legendáktól.

Ebben a könyvben több mint húsz esztendős régészeti munkálkodásom alapján igyekszem őszinte képet adni hazai kutatásaink egy részéről, követve tanítómestereim és példaképeim útmutató irányvonalát, mindenekelőtt a közérthetőséget. Bátran és tudatosan vállalom, hogy a művelt közönséghez kell fordulni, és kiagyalt elmeszülemények aprólékos fejtegetése helyett meg kell kísérelni életet lehelni a múlt egy-egy szeletkéjébe. Ugyanakkor azonban ne a lebilincselő hipotézisek ködképei uralkodjanak, hanem mutatkozzék meg maga a régészeti anyag, a feltárt jelenség, szakszerűen, ellenőrizhetően. Az igazi régészt az amatőr kutatótól éppen az különbözteti meg, hogy a leletek értelmezéséhez tudományos módszereket alkalmaz. Arra törekszem, hogy halványuljon az a látszat, hogy a régészettudomány egyrészről azonos az edényfül-formák, díszítőminták, baltafülek stb. tudományos egybevetésével, másrészről viszont kikerüljünk a nagy mesemondók táborából is, akik mindenfélét állítanak, többnyire alaptalanul. A legkorszerűbb eszközökkel és eljárásokkal végzett régészeti kutatásnak is korlátai vannak, kiváltképpen akkor, ha azok nem teljesek, ha nem kapnak segítséget a rokon- és társtudományoktól. Egyáltalán nem igaz az az állítás, mely szerint a legszerényebb információ is többet ér a semminél. Ellenkezőleg. A rossz ásatás nemcsak idő- és pénzpocsékolás, hanem félrevezetés is lehet. Megismerhetjük-e egyáltalán ásatásaink során a múltat? Ha a régész nagyon lelkiismeretes, nagyon rendszerető és eléggé felkészült, akkor ízelítőt kaphatunk belőle - és nem többet. Szemelvényeket tárhatunk az érdeklődők elé, olyan részleteket, amelyeknek egy része bizonyíthatóan valós, más része viszont elképzelt vagy egyenesen kitalált. Ha az ásatásokat nem szerencsejátéknak tekintjük, ha tudományos módszereket alkalmazunk, ha fénykép-, film- és videofelvételekkel dokumentáljuk a feltárás szakaszait, ha megvetjük a rendetlenséget, ha óvó féltéssel és nagy pontossággal kezeljük a leletanyagot, akkor az archeológia forrásértékű tudománnyá válhatik, sőt biztosabb fogódzókat adhat akár az írott forrásoknál is.

Munkámban a tudományosság talpkövének és zálogának tekintett lábjegyzetekkel nem találkozik az olvasó. A tanulmány- és könyvcímek garmadája sem tesz értékesebbé egyetlen munkát sem, aminthogy az igazi kutató sem arról ismerszik meg, hány cikke látott napvilágot alig olvasott "nagy" folyóiratokban. Ellenben mindenütt feltüntettem az általam használt történeti forrásokat, kurzív szedéssel, szöveg közti zárójelben. A csatolt irodalomjegyzék csak könyvcímeket tartalmaz, a folyóiratok sok ezer cikk-címét tudatosan hagytam el. A nagy történész, Leopold von Ranke tréfásan azt mondta, "a feldolgozásokat azért kell elolvasni, hogy az ember ne írja meg újra azt, ami már esetleg jobban meg volt írva."

S hadd ajánljam könyvemet Heltai Gáspár 1566-béli, kissé talán magabiztos intelmével: "hogyha az én munkám nem tetszik, ottan üljenek le és csináljanak jobbat".

1988. szeptember 16.

A Szerző