Bakay Kornél / könyv - Fegyverem a szó

Dr. Bakay Kornèl: 

       Fegyverem a szó

     ——————————-

Dr. Varga Tibor előszava : 

“ …Nagy idők vándora …”

Ma már egyre kevesebben élnek közöttünk, akik igazi, klasszikus műveltséggel bírnak és szinte az élet minden területén megfontolandó tudással rendelkeznek. Ennek a tiszteletre méltó nemzedéknek utolsó tagjai közé sorolható a jelen kötet szerzője. Nemcsak "régész, történész", hanem korunk kiváló elméje. Azzá lett, amiért gyermekkorában (1947-ben) a nagy beteg fiút édesapja visszahívta a halálból: "...szép jövendőt álmodtam neked, ne hagyj cserben ". Bakay Kornél pedig sem édesapját, sem nemzetét nem hagyta magára.

Nehéz magyar valóságba született, vesztes háború fájdalmában növekedett, a szocializmus "múlt eltörlésének" diktatúrájában vált ifjúvá és átélte a szovjet világ távozását, ami a mai világunk furcsaságát alapozta meg. Mégis magyarnak hívta el a Teremtő és erre valami belső, öröklött családi lélek is kötelezte. Arról a pillanatról, amikor gyermekként felismerte életének titkát így vall az 'Egy magyar históriás önarcképe' című írásában: "... S kezébe vette (édesapja V.T.) Kós Károly Országépítő című csodálatos regényét, amelyet elejétől a végéig felolvasott nekem... Rabul ejtett a múlt. Soha többet nem tudtam szabadulni a magyar történelem megigéző bűvöletéből. Én soha nem akartam más lenni, mint ami lettem. A magyarság sorsának, életének búvárlója, kutatója. "

Ezt az elhatározását pedig a Jóisten is kedvére valónak találhatta, hiszen a szellemileg szűkülő világban László Gyula lehetett az egyetemi képzésben a mestere. Diplomáját 1963-ban szerezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán régész-történelemtanár tanúsítvánnyal. Tehát a "legfőbb bűne", hogy szakember és életpályája során nem tudott az igazság hívásának - ellentétben pályatársaival - ellenállni. Tudása ugyanakkor tiszteletre méltó, hiszen a több mint 31 művében bőven vannak adatok, eredeti források. Ezeket lehet cáfolni és vitatkozni a levont következtetésekkel, de azt állítani, hogy a tudományos mércét nem üti meg, lehetetlen. Kritikusai a részletekkel, elméleti összefüggések figyelmen kívül hagyásával, igyekszenek megkérdőjelezni kutatási eredményeit. Élete nemcsak a tudományos világban volt nehéz, hiszen a szocializmus egységes gondolkodást követelt, hanem a "módszerváltás" után is. 

A megdöbbentően nagy életműből, amelynek csak az írott anyaga több ezer oldal - a számtalan adathordozóra rögzített előadása mellett - feltétlenül érdemes megemlíteni két kiadványt. Ezek a művek kétségkívül megkerülhetetlenek a magyar múltvizsgálat szempontjából. Így a Somogyvár. Szent Egyed-monostor c. szakmonográfiája, melyet Dobó Ágota a következőképpen méltatott: "Ez a könyv mértéket ad. Megjelenése után nem lehet már akármilyen módon dokumentálni. A fiatal régészek számára minden bizonnyal alapkönyvként szolgál majd, hogyan, miként kell számot adni az elvégzett munkáról."

A másik le nem tagadható kiadvány és el nem hanyagolható mű az "Őstörténetünk régészeti forrásai I-III." kötetei, amelyek bámulatos adatmennyiséget vonultatnak fel. Ha csak ez a két mű született volna meg, akkor is elévülhetetlen lenne Bakay Kornél munkássága. Az pedig méltán megbecsülendő, hogy nincs történelmi kor, a kezdetektől a mai valóságig, amelyben ne lenne otthon. Tehát megvalósította azt a küldetést, amiért hazája és a Teremtő életre hívta. Ami pedig különösen misztikusnak tekinthető, hogy mesterének László Gyulának éppúgy Szent Lászlóval kapcsolatos az egyik legfontosabb tudományos megállapítása, mint jelen kötetünk szerzőjének. László professzornak a Szent László legendával kapcsolatos megállapításai irányadóak, amely kulturális folytonosságot tud felmutatnia a szkítáktól egészen a XV. századi magyar valóságig. Természetesen ezzel kapcsolatban illő megemlítenünk Nagy Géza és Fettich Nándor nevét is. Nekik köszönhető, hogy egy letisztultabb korban majd "büntetés" nélkül lehet gondolkodni az íjfeszítő népek örökségéről. Bakay Kornél pedig Szent László első nyugvóhelyével kapcsolatban tett fontos régészeti megállapításokat. Hiszen az első sírhely a somogyvári bencés apátság főhajójában volt található. Ahogyan II. Paschalis pápa írja 1106. november 2-án kelt oklevelében: "László, a magyarok jó emlékezetű királya, Isten dicsőségére Szent Péter-Pál és Szent Egyed hitvalló tiszteletére egyházat alapított Somogyban, ahol tiszteletre méltó teste is nyugszik. "

Úgyhogy szerzőnket, akár akarja, akár nem, történelmi hívás vonzotta igaz múltunk búvárlásához. Bár, ez sok hátránnyal járt az életpályája során és ennek következtében állami kitüntetésben kevésbé részesült, de tudása és igazsága megkérdőjelezhetetlenné vált. Így kapta meg 2008-ban a Magyar Örökség díjat és 2013-ban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét is. Ugyanakkor hivatása nem a pillanatnyi sikerekről szól, hanem a magyarságról. Ehhez pedig ma bátorság kell.

A Kárpát-medencében számtalan olyan földrajzi hely található, mely a hagyomány szerint Szent László lovának patkója nyomát őrzi. Olyan ez, mint az ősök hagyatéka, ha ezeket a jeleket követjük, eredetünknek titkát találhatjuk meg. Bakay Kornél és mesterei hűséggel követték Szent László nyomát, hát nekünk sem szabad méltatlannak lenni példájukhoz. 

Ahogyan Szentkúton imádkoztak az öregek:

"Szent Lászlónak szent lova, szent lovának szent lába,
szent lábának, szent patkója,
szent patkójának szent nyoma: KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!"

  Dr. Varga Tibor