A Pilis kutatás fő kérdései / 1.

2010 március 11, csütörtök

A Titokzatosnak Vélt Pilis Kutatásának Fő Kérdései

Szerző: Bakay Kornél

/ 1. rész / 

Lehetséges-e, hogy a vizsgált területen fellelhető legyen Árpád nagyfejedelem és / vagy Atilla hun nagykirály sírja? Én ezt nem gondolom lehetségesnek, de sietek hozzátenni: most a legeslegfontosabb feladat a megvizsgált területen a régészeti ásatások mielőbbi megkezdése, megfelelő anyagi feltételek biztosítása mellett. Pilis titkai csakis így ismerhetők meg ! 

A történeti Magyarország, azaz a Kárpát-medence kétségtelenül Európa kellős közepe, az északi szélesség 44, 5 és 49, 5 foka, illetve a keleti szélesség 15 – 26, 5 foka között. Ez a terület pontosan az Északi-sark és az Egyenlítő felezőjénél fekszik, kelet-nyugati hosszúsága pedig éppen ezer kilométer. Európa legzártabb történeti nagytája a mi volt országunk. Ebben az értelemben joggal nevezhető magnak, amint ezt Pap Gábor helyesen állapítja meg, de semmiképpen sem nevezhető perifériának, amint ezt a hivatalos álláspontú történetkutatók mind a mai napig teszik.

A 9, 9 millió km2-es Európa 282 ezer km2-nyi területű egykori Hungária nevű országának a közepe viszont a Duna jobb partján elterülő Esztergom – Visegrád – Buda közötti, nagyjából háromszögletű térség, amelyhez – földrajzi értelemben – Székesfehérvár semmiképpen sem tartozik hozzá, jóllehet az írott forrásokban szereplő medium regni (Hungariae) – a királyság közepe –, avagy az umbilicus regni – az ország köldöke – kifejezés már a XI század óta (Guillome de Tyre, 1097) Fehérvárra (is) vonatkozott. 1233-ban II. András király is Fehérvárt nevezi az ország közepének, de ugyanígy tett később Mügeln Henrik is (mitten in Ungerland). 1233-ban, a beregi egyezményben az előírt sómennyiséget Fehérvár várába, amely Magyarország közepén fekszik, kell szállítani (in Albensi castro, quod est in medio Vngarie).

Az 1222. évi Aranybullában olvasható medium regni helye azonban bizonytalan, aminthogy bizonytalan Rogerius Carmen miserabiléjében (1244) szereplő in mediculum terre sue kitétel is, ahová Kötöny (Kuthen) kún király népét kellett letelepíteni.

Anonymus a Gesta Hungarorum 50. fejezetében azt jegyezte fel, hogy Árpádék a vadászat kedvéért visszatértek a Duna mentén az erdő felé (reversi sunt iuxta Danubium versus silvam /= silva Pelys/!), s a vezér és nemesei tíz napig abban az erdőben (eadem silva) maradtak, majd onnan Atilla király városába jöttek (in civitatem Atthile regis), innen pedig Csepel szigetére (ad insulam Sepel) vonultak. A 44. fejezetben elmondja, hogy Árpádék a Nagyszigetig vonultak (ad insulam magnam), s úgy határoztak, hogy a Csepel nevű sziget a fejedelemé legyen, ahol Árpád áprilistól októberig időzött.

Kézai Simon gestája 27. fejeztében azonban – látszólag – egészen mást írt: Miután átkeltek a Dunán és megérkeztek Pannóniába, maga Árpád azon a helyen állította fel a sátrait (tabernacula), ahol Albana civitas lett megalapítva. Ez a hely lett Árpád első szálláshelye (locus). 

Kérdés: ez az Albana civitas biztosan Székesfehérvár? Biztosan azonos az Alba regalisszal, Alba regiával ?
A pilisi erdőről itt nincs szó. A pilis szavunk eredetéről a hivatalos nyelvészet azt állítja, hogy szláv eredetű és „kopasz helyet,” „erdő nélküli kopasz hegytetőt” jelent. De miért kapta volna ezt a nevet a hatalmas erdőrengetegeiről híres Pilis-hegy? Nem vethetjük el tehát a türk bilis (tudás, bölcsesség) szót sem ! A pilisi erdőuradalom 1009-ben (nem tudni, mikortól, s azt sem meddig) Visegrád vármegye része volt, de már Szent István idejében erdőispánság lett, amelynek élén a pilisi erdőispán állott, az első ismert ispán 1225-ben Péter volt. Csak III. Endre királyunk alakította a pilisi erdőispánságot királyi vármegyévé (comitatus de Pylis), a pilisi erdő azonban éppen úgy királyi magánuradalom maradt, mint Csepel szigete.

A XII. század után a pilisi ispán Visegrádon székelt. Pilis vármegyéhez azonban eredetileg Buda nem tartozott hozzá! Az egykori vármegye kiterjedése egybeesett a szentendrei (a XIV. századtól budai) főesperesség határaival. Az azonban eléggé különös, hogy Pilis a veszprémi püspök hatáskörébe tartozott. 

Az Anjou-kortól már egyházas helyei közé tartozott Budavár, Óbuda, Margitsziget, Szentendre, Dömös, Gercse, Kalász. Budát és Pomázt nem sorolták a pilisi egyházas helyek közé.

A Pilis-hegység eredeti neve Dunazug-hegyég volt, az 590 m magas Szentlászló magaslatot pedig hajdan Kékesnek nevezték. Délkeleti előhegyét, az 534 m magas Kevélyt (mons Keuel) már 1212-ben, s nyilván korábban is így hívták! A hozzá kapcsolódó Aranyhegy régi magyar neve Tebe-orra volt. Megjegyzendő, hogy a középkorban a mai Hármashatár-hegynek is Pilishegy volt a neve.

A vadregényes Pilis joggal és méltán nyűgözi le az embereket. Területén barangolva lépten-nyomon történelmi nyomokra bukkanunk. Várak, erődítmények, védművek, kolostorok, templomok, kőfülkék, barlangok vélt vagy valóságos romjait vagy maradványait találjuk. Kiránduló vagy szakember ámul és álmodozik. Nem lehet az, hogy ez a vidék ne őrizze a múltunkat, csak sok minden rejtve van, amelyet fel kell fedezni, fel kell ismerni és fel kell tárni.

A régieknek tudniuk kellett, mi volt itt egykor. Nekünk pedig meg kell tudnunk találni a nyomokat, az emlékeket, a maradványokat.

Félezer évvel ezelőtt írta meg Petrus Ransanus Epithoma rerum Hunga-rarum c. művét, amelynek első részében jellemzi Magyarország tájait. A Pilisről ezt írta: „ A Dunához közel van Pilis megye, ez a vidék hegyes és szőlőtermő, mivel pedig talaja kénes, ezért a szőlő, amit terem, maga is kénes, földjéből sok helyen melegforrás fakad, ezek közül néhány az emberi test betegségeit gyógyítja. Ehhez a megyéhez tartozik a Dunánál lévő két Buda, az ó (Vetus Buda) és az új (Nova Buda), némelyek szerint Blédáról, Atilla király testvéréről, mások pedig azt állítják, hogy a budinusokról elnevezve.

Az a másik ugyanis elpusztult háború vagy más szerencsétlen esemény folytán s megmaradó polgárai elköltöztek arra a helyre, amelyik fekvése miatt biztosabbnak látszott számukra s ott telepedtek le, s az építéssel lassan addig jutottak, hogy végül – jóllehet nem túl nagy, mégis szép és híres – várost alapítottak, amelyet az óhazáról neveztek el. Azon az Óbudán (Oubuda), amelyet ma szórványosan laknak, található az a bizonyos mesteri és művészi építményei miatt pompás bazilika, amely valóban méltó lenne arra, hogy ne azon a csaknem elhagyott helyen álljon. Ugyanezen Buda felett, szintén a Duna partján még megvannak egy igen régi városnak a maradványai, nagy városfalról tanúskodva, Sicambriának hívják ezt a helyet.”

Nem sokkal késobb élt és alkotott Oláh Miklós esztergomi érsek, aki a Hungaria c. művében ezt írta: „Északra esik a királyi vadaskert, neve Nyék. Nemcsak egy erdős hegy, hanem messze nyúló rétek is vannak benne, kerülete három magyar mérföld, bővelkedik különféle vadakban. Oldalához királyi palota csatlakozik, amelyet Ulászló király építtetett remekbe, nagy költséggel. Fentebb Szent Pál erdős hegye látszik, amely egykor a pálos barátok kolostoráról és az első remete, Szent Pál testének ereklyéjéről volt híres. (Budaszentlőrinc)
Szorosan véve észak felé részben, más szőlőtermő hegyek magasodnak, amelyek lábánál egy másik pálos kolostor áll a Szent Szűznek szentelve, amelyet Fehér Máriának (Alba Maria) hívnak, részben pedig Sicambria városának, amelynek máig láthatók a romjai.

A Duna mentén dél felé (!) van Óbuda mezőváros, itt társas egyház van, prépostságáról és egyéb papi tisztségeiről is híres. E mezőváros felett, ugyanabban az irányban van a Szentlélek ispotály, itt gyógyhatású hévizek törnek a felszínre.
Visegrád mezőváros, amelyet a németek Plintenburgnak neveznek, Budától nyugatra fekszik öt mérföldre, a Duna partján alapították egy hatalmas, hiúzokat és egyéb vadakat nevelő erdős hegy (Pilis) lábánál.

(Buda-Bleda) azt a várat, amelyet Atilla Sicambria városa mellett épített és Atillának neveztetett el, a saját nevéről Budának mondta... A magyarok azt a várat és várost manapság is Budának hívják, a németek pedig hol Ecelburgnak, vagyis Atilla várának, hol Ofennek, a mészkőégető kemencékről.”

A fenti írott források is jelzik, hogy egykor mind Buda, mind Pest a Duna jobb partján volt a mongol invázióig (1244). Ezután települnek át Ofen-Pest új lakói a bal partra (Pestújhegy), majd Buda is új értelmet kap a Várhegy kiépítése után. Ettől kezdve tűnik csak fel a Vetus Buda és a Nova Buda (1259-1355), illetve az Alte Ofen. A Vetus Budát tehát helytelen Ősbudának fordítani, mert azt a képzetet szüli, mintha ez a megnevezés évszázadokkal korábban is létezett volna, holott az 1240-es évekig Óbuda név sem létezett, csak Buda és Pest.