A Pilis kutatás / 4.

2010 március 11, csütörtök

A Titokzatosnak Vélt Pilis Kutatásának Fő Kérdései

Szerző: Bakay Kornél

/ 4. rész / 

Itt kell kitérnem Székesfehérvár kérdésére, amely több elmélet és feltevés sarokpontja. 

A Pap Gábor-iskolához tartozó Bradák Károly, a csaknem minden forrást súlyosan kritizáló álláspontjával (a „mindenre lövök, amit a történettudomány állít” elv alapján) elültette az emberekben a kételyt, hogy valójában Székesfehérvár nem is létezett, a Boldogasszony tiszteletére szentelt bazilika romjai lényegében egy római templom maradványai, így sem királyaink ide temetése (1038 és 1540 között 15 uralkodóról van szó!), sem a székesfehérvári koronázások (1038-1539 között királyok és királynék koronázására 57 esetben került sor !) nem valósak.

Ezt az álláspontot, mint kiképzett régész, aki sokat dolgozott Fehérvárott is, teljes egészében el kell utasítanom. Ez az út ugyanis csakis a tudománytalan képzelgések világába vezethet.

Természetesen egészen más kérdés a régebbi feltárások hitelessége, számos súlyos pontatlansága, a sokszor valóban gyalázatos eljárások ténye. És más kérdés a megnevezések vizsgálata: Alba Regia, Civitas Alba, Alba Regalis, Castrrum Albense.

Minden jel arra mutat, hogy számolnunk kell több Fehéregyházával és több Alba várral. Az Árpád-, Anjou- és Zsigmond-kori határjárások (1212, 1355, 1437) tényei szerint az eredeti Buda, tehát a késobbi Óbuda (Vetus Buda) és (az egyik) Fehéregyház Nagy-Budapest területére esik (Flórián-tér, Szentendrei út, Árpád fejedelem útja és az Árpád-híd környéke), hiszen a királynéi várat és várost régészetileg megtalálták és feltárták. A királynéi vár eredetileg királyi ház (domus regia, curia Budensi) volt, s Doma 1213. évi oklevele igazolja, hogy ez 1210 előtt fennállt. Ugyanígy biztosan azonosított az óbudai Szent Péter prépostság helye is, amelyről a Képes Krónika így emlékezik meg: „A szent király ezután fiával, Szent Imrével és a királynéval együtt abba a városba érkezett, amelyet Vetus Budának neveznek (venit in civitatem, que Vetus Buda vocatur)… a szentséges király nyomban a város közepén egy nagy monostort kezdett építeni (in medio civitatis edificare grande cenobium) Péter és Pál apostolok tiszteletére.”

Mindez azt jelzi, hogy a magyar királyok a XIII. század elejére elhagyták vagy legalább is elhagyni készültek a korábbi szakrális székhelyeket: Esztergomot, amelyet Imre király, igaz, hogy fenntartással, de már 1198-ban átengedett az esztergomi érseknek, de Fehérvárt is, hiszen az 1222. évi Aranybulla úgy kezdődik, hogy a király köteles Szent István ünnepén Fehérvárott lenni, s mivel ugyanezt követeli és hangsúlyozza az 1231. és 1267. évi törvény is, nyilván nem igen tartotta be sem II András király, sem a fia, IV Béla. Egyre inkább az eljelentéktelenedés sorsára került az eredeti, a régi Buda is, kivált az után, hogy Béla király hozzákezdett a budai Várhegyen Új Buda kiépítéséhez.
Fehéregyháza romjainak megtalálása azonban mind a mai napig nem sikerült. 

Mivel Bánya (Bana) néven is szerepel Alba ecclesia, felmerült a jelenlegi Bana község is, ahol eléggé jeles honfoglalás-kori tarsolyos sír került elő, amelyet néhai Vékony Gábor egyenesen Árpád sírjának vélt.

Magam hajlok arra, hogy Noszlopi Németh Péter topográfiai hipotézisét kövessem és a Duna-kanyar jobboldali, pilismaróti (Morot) térségét tekintsem az egyik legfontosabb területnek, ahol Atilla városát (Sicambriát, Etzel-burgot) megtalálhatjuk. A legrégibb Budára is az itteni Hábod, Obad-név utalhat amely fehéret is jelent. Itt vannak látványos római romok Basaharcon és az Öregek dűlőben egy sértetlen, tehát ki nem rabolt, 193 síros nagy avar temető a VII-IX. századból, és egy kis temetőrészlet 9 sírral, amely felett a hegycsúcson, szeretett mesterem, László Gyula egy hatalmas kővár nyomait ismerte fel, amely római eredetű ugyan, de a középkorban is használták. Itt a szobi rév , a Duna mindkét oldalán jelentős magyar temetők sorakoznak:

Esztergom, Dömös, Dorog, Bajót, Bana, Szob, Neszmély, Letkés, Ipoly-tölgyes, s itt zajlottak le nagy csaták, a legutolsók egyike a törökkel (Búbánat-völgy: Dobozy Mihály önfeláldozó mártírsága!). S a jobb part mögött emelkedik a Pilis, tőszomszédja Esztergom (Estrigun, 1146) és Dömös. 

A XVI századi Wolfgang Lazius híres térképén (1556) Sicambriát és Budát (Budawara) Herculiával (Herculia sive Sicambria, Orteliusnál) azonosította, s így jelenik ez meg Lázár deák térképén is. Castra ad Herculem Pilismarót helyén állt. Sokkal későbbi tévesztés Aquincum emlegetése. A Felhévizek (Anonymusnál: Calidas Aquas) itt is fakadtak s az esztergomi Melegfürdő nevű falu (Villa de Calidas Aquas) pedig szomszédos volt Budavárral. A pilisi Pazanduk faluban fellelhető a Sicambria-mező elnevezés. Az 1189. évi vadászat színhelyéül is ez a vidék felel meg a legjobban. Itt volt az Ipoly torkolatával szemben Gejza-vására.

A fentiek alapján megkérdezhető, alappal bír-e akkor dr. Lánszki Imre helyettes főigazgató, a kiváló ökológus tudós felismerése és feltevése a Nagy Kevély keleti oldalának előterében megfigyelt vár-maradványokról és temetkezési helyekről? Eddigi kutatásairól nemrégiben itt is beszámolt, nekem tehát most nem feladatom ezek ismertetése. Elsősorban néhány elvi kérdésben szeretném a véleményemet ismertetni.

Az első a kutatási módszeréről szól. Nagyon itt volt az ideje annak, hogy ilyen egzakt kutatási eljárásokat is felhasználjunk. Köszönet és elismerés érte.

A második megjegyzésem a történeti források és kútfők használatára vonatkozik. Egy ökológus tudósnak nem lehet feladata a szigorú forráskutatás, mégis ügyelni kell a hiteles adatok felsorakoztatására. Ebben feltétlen segítségre van szüksége.

Lánszki doktor kutatási módszeréből egyenesen következik a térképek és metszetek nagymértékű felhasználása és alapos, sokoldalú elemzése. Ezek azonban döntően késői ábrázolások (Lazius 1556, Zimmermann 1595, Dillich 1601, Speed 1626, Ongaria 1685, Witt 1688, La Vergne 1689, Tollius 1700, Marsigli 1741, Szászky 1750, Hell 1772), így különösen fontos – s ez a harmadik megjegyzésem – a sokoldalú ellenőrzés. Nem tehát a táj-elemzés, mindig szükséges a régészeti és történeti topográfiai is. Számos metszet készítője mintaképekről dolgozott úgy, hogy soha életében nem is járt Magyarországon!
Lehetséges-e, hogy Budakalászon, a Nagy Kevély oldalában egy hatalmas kővár rejtőzik a föld alatt? Lehetséges. Lánszki Imre eddigi erőfeszítéseinek ez az egyetlen szó talán a legnagyobb hozadéka.

Lehetséges-e, hogy ezt az erődítményt Alba Regalisnak hívták? Elképzelhető, de lehet más is, például, ha kiderül, hogy nem középkori, hiszen Budakalász tele van római emlékkel: Dolina Luppa csárda Bolhavár.

Lehetséges-e, hogy ez a vár az igazi Székesfehérvár, s nem az általunk ismert? Nem lehetséges! Ez teljesen kizárt.
Lehetséges-e, hogy az ismert írott források egyetlen egyszer sem említenek meg várat vagy erődítményt itt, jóllehet Kálóz (Kaloz 1135) faluról az itteni szőlőkről és a plébániáról több adat ismert? Lehetséges, mert a török hódoltság idején irtózatos mértékű elnéptelenedés következett be. 1546-ban az első török adóösszeíráskor 23 falut sorolnak fel, száz év múlva a lakott helyek száma 13. 1650 tájára Kalász is pusztává vált, egészen üres lett. Ekkor költöztek ide az óhitű rácok, földbirtokosai előbb a Bornemissza Bolgár, majd a Wattay-család. Azonban 1683-ban is csak 1 porta adózott.

Lehetséges-e, hogy a vizsgált területen fellelhető legyen Árpád nagyfejedelem és / vagy Atilla hun nagykirály sírja? Én ezt nem gondolom lehetségesnek, de sietek hozzátenni: most a legeslegfontosabb feladat a megvizsgált területen a régészeti ásatások mielőbbi megkezdése, megfelelő anyagi feltételek biztosítása mellett.
Pilis titkai csakis így ismerhetők meg. Nem ítélem el azokat, aki „megálmodni” kívánják a Pilis igaz történetét, de magam más úton jártam eddig is s a magam útját kívánom járni ezután is.

Elhangzott a MOM színháztermében

2005. október 11-én