Szent László üzenete Somogyvárról

Bakay Kornél

Szent László üzenete a mának Somogyvárról

MILHÍR Magazin. 2019. Június 27.

39 évvel ezelőtt, 31 éves koromban ősöm üzent: add fel fővárosi otthonod, akadémiai kutató intézeti munkahelyed, hagyd el barátaidat, megszokott környezetedet s menj László király első sírjához. De hiszen azt sem tudjuk, hol keressük a sírt !

Az írott források arról beszélnek, hogy a somogyvári bencés apátsági templom területén kell azt keresni. S miért éppen ott ? Azért, mert  I. László király nagyapjának a székhelye és vára állott itt egykoron. Ki volt az ő nagyatyja ? Maga Koppány herceg! Koppányt én a források Szár (Calvus) Lászlójával azonosítom, akinek testvére volt Vászoly s fiai voltak: András, Béla és Levente, amint a magyar krónikák is állítják.

I. Bélának fiai: Géza, László és Lampért. I. László királyt talán 1040-ben a lengyel Ricséza szülte, mégis az Álmos-Árpád-dinasztia (819-1301) legnagyobb uralkodója lett, akiben maradéktalanul tovább élt a magyar örökség, amint azóta is, a 22-25 nemzedék javának a tudatában tovább él az ősi örökség. Mert tudatunkat és cselekvéseinket meghatározó erők zöme a génjeinkben hordozott örökség !

László király élete és uralkodása csaknem ezer év távlatában van mitőlünk, mégis üzen nekünk, mégis tud hozzánk szólni s a ránk hagyott örökség minden szavát kőbe kellene vésnünk.

A jó uralkodónak a hatalom gyakorlására alkalmasnak (ideoneus) kell lennie s ez sokszor fontosabb a törvényességnél (legitimitas). Ő erre is példát adott. Mivel 1077-ben a magyar Szent Koronával megkoronázott királya ((Salamon, I. András király fia) volt az országnak, László herceg elfogadta ugyan a királyságot, de a koronát Salamon életében nem tette a fejére, hanem maga előtt vitette párnán! Azt tartotta, azt érezte, hogy őt maga Jézus Krisztus koronázta meg, segítette a hatalomba, ám arra nincs joga, hogy a Szent Koronát ő is a fejére tegye. A magyaroknak csak egy koronás királya lehet.

Hitte és vallotta: nomen regis est nomen officii, non naturae! Azaz: a király neve tisztség és nem természet dolga ! Az emberi természet önző és gyarló, az isteni officium azonban a múló emberi fölé emeli a kiválasztott uralkodót. Aki tehát a hatalmat gyakorolja, annak méltónak (dignum) és hasznosnak (utilem) kell lennie mások javára. A nép a haza (patria) javára !

Bár uralkodni, hatalmat gyakorolni bűn nélkül nem lehet, csakis az birtokolhatja a hatalmat, akinek erénye is vannak. Melyek a legfontosabb erények ?

Az első a hit (fides !), a második a szeretet (caritas), a harmadik a türelem(patientia), majd következik az igazságosság (iustitia), a kegyesség (pietas), a nők tisztelete, a szegények, az elesettek gyámolítása. De mindezt erő által, ám lovagiasan kell végrehajtani. Egy szóval: aki a nép, az ország élére áll, annak tiszta, egyenes életet (recta vita) kell élnie.

A legfontosabb mindig a haza (patria), az ország (regnum) érdeke. Ezen belül is a legeslegfontosabb a Haza függetlensége (suverenitas). Szent László király egész uralkodása alatt egy pillanatra sem ingott meg ebben a tekintetben. Ha kellett szembeszállt VII. Gergely pápával is ! Ezért kapta meg a defensor et athleta patriae címet. Ő lett a haza védelmezője és atlétája.

Szent László király nagyon jól tudta, hogy hiteltelen a jelen és kilátástalan a jövő a Múlt megbecsülése és tisztelete nélkül. Ezért vállalta Atilla nagykirály örökségét, ezért vallotta magáénak a csodaszarvast, ezért küzdött a pogány kunokkal, ezért avattatta szentté István királyt, őseinek (Koppány és Vászoly) megsemmisítőjét, ezért parancsolta meg udvari papjainak, hogy István király legendáit úgy állítsák össze (1083-ban), hogy mindenki számára világossá váljék: Szent István király ország- és korona-felajánlása nagyobb súlyú, mint a pápaság hatalma. Mária öröksége (hereditas Sanctae Mariae), a magyar Boldogasszony oltalma felülmúlja Szent Péter hatalmát (terra Sancti Petri).

Szent Lászlótól meg kell tanulnunk: a nemzetet nem a tömeg határozza meg, mert a tömeget mindig három dolog jellemzi: a szegénység (pauperitas), a hitványság (vilitas) és anyomorúság (miserabilitas). A magyar nemzet, a Szent Korona országa ! S a Szent Korona független és szabad országát senkinek sem szabad megaláznia !

I. László király 38 évesen vette nőül Rudolf király Adelhaid nevű 20 éves leányát, aki Piroskát szülte néki. Piroska, serdülő lányként I. Alexiósz bizánci császár (1081-1118) udvarába került, mint Komnénosz (II.) János trónörökös választott arája, s bár Piroska-Iréné császárné hozta a világra Mánuelt (1143-1180), aki hatalma alá akarta gyűrni a magyar királyságot, édesanyja mégsem tűrte el, hogy János császár Hungariát bizánci hűbéres államnak nevezze. János császár arcul ütötte a császárnét, Piroska azonban kitartott igazsága mellett.

Szent László király, lengyel anya gyermeke, s a horvát Zvojnimír király sógora, lévén Ilona testvére a horvát király felesége, mintha megérezte volna kilenc évszázaddal ezelőtt, hogy ez a három nép valamikképpen összetartozik. A legkorszerűbb DNS-vizsgálatok ugyanis a magyar, a horvát és a lengyel egyedekben azonos marker géneket mutattak ki ! Ezek az országok valóban összetartoznak, össze kellene tartozniuk. 1091-ben kapcsolta Horvátországot László király Magyarországhoz, majd sokkal később Anjou Nagy Lajos király Lengyelországot.

De azt is világosan látta, hogy a Kárpát-medence nem szigetelődhet el Nyugat-Európától. Ezért, amikor kijelölte saját temetkezési helyéül a somogyvári Kupavár-hegyet, az ide felépített hatalmas templom északi oldalára telepített kolostort a provence-i Saint Gilles bencés főapátságnak adományozta azzal a kiváltsággal, hogy mint a saint gilles-i főkolostor filiája kizárólag francia bencések birtokolhassák ezt a gazdag magyar királyi apátságot. Habár nagyon is jól tudta mind ő, mind az utódai, kivált III. Béla király, hogy a nyugatiak kémközpontként használják a somogyvári apátságot, azt szerette volna, hogy megváltozzon a magyarokról alkotott kép. Azt szerette volna, hogy soha többé ne forduljon elő, ami négy éves gyermekként már megtörtént vele (1044-ben), hogy a római pápa anathéma (átok) alá helyezte nemcsak Aba királyt, de az egész magyar népet is! Azt akarta, hogy a nyugatiak ne nevezzék a magyarságot gens detestanda-nak, elátkozott népnek, hogy ne nevezzék Magyarországot terra barbarica-nak, hogy ne nevezzék a magyar királyokat immitis et barbarus rex-nek, azaz vad és barbár királyoknak.

Való igaz, hogy Szent László törekvése nem egészen vált valóra, hiszen 1095. július 29.-i váratlan és hirtelen halála után, illetve a somogyvári temetése után, csaknem egy évszázadnak kellett eltelnie, amíg a római pápa, III. Ince nagykeservesen beleegyezett III. Béla király követelő kívánságába, és 1192. június 27-én végre szentté avatta I. Lászlót. A szentté avatás már nem Somogyváron történt, hanem Váradon, ahová, kutatásink szerint 1170 után szállították át nagy nemzeti királyunk felemelt holttestét, hogy – amint Spalatói Tamás fogalmazott – megboldogult László király maradványai illőbb helyen legyenek.

De azért a somogyvári Kupavárhegyen az 1973-ban feltárt királysír szent hely, mégha ereklyés sírhelyként maradt is meg, így a nemzeti emlékhely egyben olyan magyar zarándokhely is, amely mindenkor hitelesíti  Wass Albert örökbecsű sorait: a kő marad. Marad akkor is, ha a politikai csetepatékban, manapság is, igyekeznek kisajátítani és meghamisítani Szent László örökségét.

2011. nyarától a somogyvári Szent Egyed monostor már nem tartozik a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának védnöksége alá. Helyi rendezvények színhelyévé teszik, ám mindaz, amit ott évtizedeken át végeztünk, feltártunk, megmentettünk, megfejtettünk, a somogyvári királyi apátság alapításának és felszentelésének 920. évfordulóján, 2011. szeptember 1-én egy vaskos monográfia formájában megjelenik és mindenki számára elérhető lesz.